Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Varga Sándor: A Slovenská Archivistika 1984. évi évfolyama / 70–75. o.

adataink. A tanulmány a XIII. századtól 1945-ig kíséri végig a mai Szlovákia területén őrzött családi levéltárak gyakran hányatott sorsát. „Nyitra megye közigazgatása és írásbelisége 1526-ig" cím alatt, Veronika Nováková a Vágsellyén (Sala) székelő galántai Állami Járási Levéltár levéltárosa az egyik legrégibb magyarországi megye középkori közigazgatását elemzi a fennmaradt dokumentumok alapján. A tanulmány első része az egyes megyei tisztségek fejlődését kíséri figyelemmel, a második részben pedig a megyei írásbeliséggel foglalkozik. A szerző 1526-ig összesen 215 megyei oklevelet és két levelet vesz számba. Megállapítja, hogy a nyitrai főispánok által 1208—1317 között kiadott 10 oklevél sokkal választékosabb latinsággal íródott és ünnepélyesebb kivitelezésben kerültek kiadásra mint a későbbi, főleg XIV. századi oklevelek. Diplomatikai és tartalmi elemzést végez az oklevelek egyes csoportjainál. A tanulmányhoz mellékletként a szerző csatolta a Nyitra megyei főispánok XI. század — 1530 közötti és az alispánok 1113—1524 közötti név szerinti jegyzékét a tisztség betöltésének évköri megjelölésével. V. Nováková tanulmányáról elmondható, hogy számos konkrét adattal gyarapítja ismereteinket a megyei intézmény történetéről. Megyei témával foglalkozik Slavko Chury, a bitesei (Bytca) Állami Területi Levéltár levéltárosának „A szolgabírói hivatalok iratai Liptó megyében 1849— 1860 között" című tanulmánya. Az első részben a megyében levő járások területi hatáskörének fejlődését, valamint szervezeti változásait ismerteti. A második részben a szerző ismerteti a szolgabírói hivatalok hivatali rendjét és tevékenységét az abszolutizmus időszakában. Foglalkozik az iratkezelés és a regisztratúra fejlődésével is. A harmadik részben tartalmilag elemzi a szolgabírói hivatalok iratait, rámutatva arra, hogy milyen értékes forrásai lehetnek a helytörténetírásnak. Richárd Lackó a Túróci Andrej Kmef Múzeum, történésze „Körmöcbánya 1426—1700 között vezetett városi könyve" címmel részletes diplomatikai és tartalmi elemzés alá veszi az említett időben keletkezett, legrégibb, fennmaradt körmöcbányai városi könyvet. Kiindulásul ismerteti az eddigi feldolgozásokat, majd a városi könyvek keletkezésének körülményeivel és a bejegyzéseket végző íródeákokkal foglalkozik. Az elemzett könyvbe az első bejegyzéseket latinul eszközölték, majd németül folytatták. A 400 lapon összesen 21 íródeák kézírása található^ A szerző táblázatban közli a legfontosabb bejegyzések adatait és tartalmát. A táblázat rovatai a következők: évszám, íródeák neve, oldalszám, a bejegyzés rövid tartalma. A szerző megállapítja, hogy a garamszentkereszti (2iar nad Hronom) Járási Állami Levéltárhoz tartozó körmöcbányai városi levéltárban található kéziratos könyv értékes forrása lehet nemcsak a város történetének, hanem az itt folytatott aranybányászatnak és pénzverésnek is. A vitarovat három írást tartalmaz. Közülük Emil Kufcák, a liptószentmiklósi (Liptovsky Mikulás) Állami Járási Levéltár igazgatója a járási nemzeti bizottságok 1945 után keletkezett jegyzőkönyveinek levéltári feldolgozására tesz javaslatot. Arra a meggyőződésre jut, hogy a felhasználók és a levéltárosok szempontjából is a legelőnyösebb a jegyzőkönyvekből tárgymutatókat készíteni segédletként. Ezt a számot is a beszámolók (hírek) és a krónika rovatok zárják. A két rovat összesen 39 oldal terjedelmű és gazdag tájékoztatást nyújt főleg a szlovák levéltárosoknak, betöltve ezzel a szakmai tájékoztató hírlap szerepét is. Varga Sándor 74