Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Varga Sándor: A Slovenská Archivistika 1984. évi évfolyama / 70–75. o.

egyértelműen kifejezésre jutottak Milos Stefanovic 1893 decemberében megfogalmazott javaslatában, amely többek között az 1868-as nemzetiségi törvény revízióját indítványozta. A kormány közigazgatási reformtörekvéseit a szlovák politikai vezetők eleve bizalmatlanul fogadták. A szerző végül megállapítja, hogy a demokratikus választójog hiányában a nemzetiség, de jórészt a kormány reformtörekvései sem valósulhattak meg a közigazgatás terén. A számítógépes adatfeldolgozás a szlovákiai levéltárosokat is foglalkoztatja. Egyelőre a megfelelő módszereket keresik. Az előmunkálatok során szerzett tapasztalatokat foglalja össze a pozsonyi Állami Központi Levéltár főmunkatársának Frantisek PaZfco-nak a „Megfelelő szelekciós nyelv kiválasztásának problémái az automatizált levéltári információs rendszer számára" című tanulmánya. Áttekinti a szóba jöhető szelekciós (információs) nyelveket a levéltári adatfeldolgozás terén. Figyelmeztet, hogy az információs nyelv nem tévesztendő öszsze a programnyelvvel. Az információs nyelv lehetővé teszi a dokumentum tartalmának rögzítését és visszakeresését a felhasználó szükségletei szerint. Az információs nyelv tulajdonképpen az információs rendszer és a felhasználó közötti kommunikáció eszköze. Míg a programnyelv az ember és a számítógép közötti kommunikációt szolgálja. A szerző a továbbiakban az információs nyelvek három csoportját ismerteti: 1. Az információs műnyelvek. Ide sorolható a könyvtári Egyetemes Tizedes Osztályzás rendszere (ETO) és más hasonlók. Ezeket a levéltári adatfeldolgozás szempontjából a szerző lényegtelennek ítéli. Nem is foglalkozik velük. 2. A természetes nyelven alapuló információs nyelvek. Ide a különböző címszórendszerek és tezauruszok tartoznak. Ismerteti a tezaurusz lényegét és rámutat hátrányaira. Kidolgozása idő- és munkaigényes. Nem lehet kizárni a szubjektivizmust a címszavak kiválasztásánál, amely nagyban függ a készítő ismereteinek színvonalától és szakmai felkészültségétől. Ezek és további hátrányai miatt a tezauruszt általában nem tartja alkalmazhatónak a levéltári adatfeldolgozásban. Ezt látszik megerősíteni a prágai Állami Központi Levéltárban kidolgozott tezaurusz sikertelensége is. 3. A természetes nyelv mint információs nyelv. Az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a természetes nyelv egyre gyakrabban kerül felhasználásra információs nyelvként. Ennek egyik formája a teljes szövegfeldolgozás. Ez nem azt jelenti, hogy a dokumentumokból kigyűjtött adatokat (regesztumokat) szószerint tápláljuk be a gép adattárolójába, hanem bizonyos módon rövidített és kissé módosított szöveget készítünk, amelyet a gép olvasni tud. F. Palkó ezen az úton elindulva e tanulmány megjelenése után elvégezte az első kísérletet a teljes szövegfeldolgozás módszerével. Egy korábban elkészült, újkori iratokat leíró segédlet 30 regesztumát táplálta a gép adattárolójába, kis átalakítás után. A visszakeresés biztató eredményeket hozott. F. Palkó erről egy intézeti tanácskozáson számolt be. Megállapította, hogy további kísérletek és több dokumentumtípus kipróbálása után a módszer használhatónak mutatkozik a levéltári adatfeldolgozásban. A folyóirat második számában Frantisek Sedlák a pozsonyi Állami Központi Levéltár osztályvezetője „A családi levéltárak fejlődése és védelme" címmel közíi tanulmányát. A családi levéltárak feldolgozásáról és irattípusainak elemzéséről már több tanulmányát ismerjük a szerzőnek. Egyiket a Levéltári Közlemények is leközölte 1975-ben. Jelen tanulmányban az előző értekezésekre és újabb kutatási eredményekre támaszkodva a szerző a családi levéltárak létrejöttét, elhelyezését és korabeli lajstromait vizsgálja az állagvédelem szempontjait szem előtt tartva. Megállapítja, hogy a nagy családok levéltárait sokkal könnyebb figyelemmel kísérni, mint a kis családokét, amelyekről alig vannak 73