Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchiv 1984-es évfolyama / 66–69. o.

1526—41 között a magyarországi hadszíntér nyújtott lehetőséget, nem tekintette a császári hatalom tekintélyéhez méltó vállalkozásnak, mivel a császár reputációja a kezdeményezést, az események irányítását, s nem csupán a defenzív reagálást kívánta meg. — Bécs 1683. évi török ostromának történetéhez és a császári hadügyi igazgatás működéséhez Jaroslav Macek plzeni levéltáros forrásközlése szolgáltat új adatokat Kaspar Zdenko Kaplif levelezésének közzétételével. A közölt iratok forrásértékét önmagától garantálja az a körülmény, hogy a császári szolgálatban álló csehországi főnemes — noha nagy atyját a fehérhegyi csata után a Habsburg-ellenes rendi megmozdulásban való részvételéért végezték ki — fényes katonai pályája betetőzéseként az ostromlott Bécsben egyidejűleg két fontos tisztség, a császárt helyettesítő titkos kollégium és az udvari haditanács elnöki tisztét töltötte be. — Ugo Cova trieszti levéltárigazgató a görzi és gradiscai zsidóság jogállását és ingatlanszerzését szabályozó XVI—

XIX. századi rendeleteket ismerteti. — Az osztrák felvilágosult abszolutizmus egyik kiemelkedő politikusa, Kari Zinzendorf neveltetése körülményeit és műveltsége forrásait taglalja Maria Breunlich írása. Részletetesen bemutatja a szigorú hallei pietizmus normái szerint az arisztokrata családoknál folyó nevelés tartamát, gyakorlatát és a jénai egyetem szellemi légkörét, ahol Zinzendorf az államtudományi ismereteit sajátította el. — Péter Gasser az osztrák tengeri kereskedelmet illető merkantilista tervezgetéseket és azokat a hiábavaló kísérleteket tekinti át, amelyeket a trieszti vállalkozók folytattak a Spanyolországgal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítése érdekében. — Egy Ausztriában és Magyarországon egyaránt elfelejtett Dél-Amerika-utazó és felfedező, a magyarországi születésű Franz Wisner avagy Vizner Ferenc életrajzának hiányzó adatait pótolja Günther Kahle értekezése. Wisnert a dél-amerikai historiográfia úgy tartja számon, mint aki térképészi, hadmérnöki és elnöki tanácsadói tevékenységével kiemelkedő szerepet játszott Paraguay állami önállóságának megszilárdításában. Magyarországi előéletét azonban romantikusan kiszínezett, regényes elemekkel fűszerezve ábrázolják és kivándorlását a szabadságharcban való részvételével magyarázzák. A szerző széles levéltári forrásbázisra támaszkodva pontos képet rajzol magyarországi pályájáról és cáfolja 1848—49-es szerepének legendáját. Eszerint Wisner egy, a XVIII. században magyar nemességet kapott Zólyom megyei kamarai tisztviselő leszármazottja, s a Selmeci Bányászati Akadémián szerezte természettudományi ismereteit. Hivatali állást nem kapott, s így anyagilag kevéssé megalapozott vállalkozásokba fogott, majd 1830ban több felföldi nemessel együtt csatlakozott a lengyel felkeléshez. Ennek leverése után Párizsba emigrált, ahol a lengyel száműzöttek köztársasági-demokrata irányzatával tartott kapcsolatot. Bizonyosra vehető, hogy már a harmincas évek végén kivándorolt Dél-Amerikába, hogy ott kamatoztassa bányászati szaktudását. —• A mexikói trón elfoglalásában Miksa főherceg támogatására szervezett osztrák önkéntes légió egyik hazakerült tagjának visszaemlékezését Erwin A. Schmidl teszi közzé. A kalandor mexikói vállalkozás történetének dokumentálására az osztrák historiográfia eddig sem szűkölködött a résztvevők memoárjainak publikálásával. A most közölt visszaemlékezés azzal jelent újdonságot, hogy egy közkatona szemszögéből minden hamis glória nélkül számol be az osztrák légió megpróbáltatásairól, kudarcairól. — Berthold Sutter a divatos történelmi békekutatás aspektusából elemzi a Habsburg-monarchia majd negyedszázadig Konstantinápolyban működött nagykövete, Heinrich Calice egy 1896ban készült emlékiratát a balkáni orosz és osztrák—magyar érdekszférák elhatárolásáról. A dinasztikus szolidaritás bázisán javasolt békebiztosítás nagy gyengéje abban állt, hogy csak a két nagyhatalom érdekeit helyezte előtérbe, s nem számolt az érintett térség népeinek önállósulási és függetlenségi törekvéseivel. — Anne Orde az 1922. évi genuai konferencián a német jóvátétel és a szovjet63