Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1983-as évfolyamáról / 62–65. o.

Az Archivmitteilungen 1983-as évfolyamáról Az NDK-ban kéthavonta megjelenő levéltári szakfolyóirat 33. évfolyamának első száma a Marx-évforduló jegyében írt cikkekkel kezdődik. így Irmgard Grützmacher bemutatja a Központi Pártarchívumban kialakított Marx—Engels Gyűjtemény jelentőségét, fejlődését és tudományos feltárását (1. sz. 2—5.). A gyűjtemény létrehozására 1968-ban került sor. Terjedelme azóta jelentékenyen gyarapodott, 1983-ban már több mint 7400 feltárt dokumentumot őrzött, közötte 44 eredeti kéziratot, továbbá nagy mennyiségű még feltáratlan anyagot. A cikk ismerteti a gyűjteményben őrzött iratokat, emellett kitér az alkalmazott rendezési séma elveire és röviden a segédletekre is. Az első szám nagy részét az ún. tömeges iratokkal (nagy tömegben előforduló, formailag azonos, tartalmilag hasonló iratok, mint pl. statisztikák, beteglapok stb.) történő állománykiegészítés problémakörének szentelték, amelyet az Állami Levéltári Igazgatóság 1982. évi központi tudományos munkaértekezletének 4. munkacsoportja vitatott meg. A folyóiratban a bevezető referátumot, az ezt követő vita összefoglalóját és hat hozzászólás szövegét olvashatjuk. Helmut Lötzke referátuma (1. sz. 13—14.) a levéltárakba kerülő iratmenynyiség növekedésével összefüggő kérdésekből indul ki; ezek körében helyezhető el a tömeges iratok problémaköre is. A tudományos kutatás, elsősorban a történetírás és a történeti szociológia, egyre inkább merít a tömeges iratokból. Megállapította, hogy a formai hasonlóság mellett a tömeges jelleg és a relatív teljesség, valamint — egy adott intézmény céljai és igényei szerint — általánosságban a valóság egy nagyon kis szeletének tükrözése jellemzi a tömeges iratokat. Vizsgálódást igényel elhatárolásuk más tömegesen fellépő irattípusoktól. Szólt az értékelés nehézségeiről, a selejtezés során szem előtt tartandó kérdésekről. Felsorolta a tömeges iratok jellemző forráscsoportjait és a hasonlóan nagy mennyiségben, több fondképzőnél keletkező iratok példáit. A hasznosításra vonatkozó megállapítások után a problémák megoldása szempontjából négy fő tendenciát emelt ki: 1. A teljes megőrzés sem tudományos, sem gazdasági megfontolásból nem fogadható el, legfeljebb nagyon korlátozottan. 2. Nemzetközi téren előrehalad a tömeges iratok automatizált adatfeldolgozás útján történő tárolása, felhasználása és ezt követően esetleges megsemmisítése. A technikai adathordozók archiválása nehézségekkel jár, költséges, az NDK-beli tapasztalatok pedig még gyérek e területen. 3. A levéltári selejtezés hátrányait elkerülendő, az NDK-ban afelé hajlanak, hogy az értékelést még a fondképző szervnél, az iratkezelés során kezdjék el és a már levéltárba szállított anyag szekunderanalízisét az új statisztikai mód62