Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Dégi István: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi és megyei archívumainak munkájáról / 3–8. o.

tött. Miközben ez a munka folyamatosan haladt, egyidejűleg megkezdődött a működő fondképzőknél (MSZMP, KISZ, Munkásőrség helyi szervei, megyei lapkiadó és szerkesztőségek, oktatási igazgatóságok) felhalmozódott, 5 évnél régebbi keletű iratok felmérése és átvétele. A pártlevéltárakra vonatkozó szabályzat — kivételes esetektől eltekintve — évenkénti iratátvételt írt elő az 5 évnél régebbi keletű iratokra. A helyi pártarchívumok sikeresen folytatják ez irányú munkájukat. Általában az iratátvételben nincs lemaradás, ha mégis előfordul (betegség, ügykezelő cserélődése stb, miatt), akkor az archívumok közreműködnek az irattári anyagok minősítésében, az átadás-átvétel előkészítésében. Minden fondképző szervnek kötelessége az átadásra kerülő iratokat beszállítani az archívumba. A párt, a KISZ, a Munkásőrség országos szerveinek illetékes osztályai nagy súlyt helyeznek arra, hogy az iratok időben és az előírások szerinti rendben átadásra kerüljenek. 1980-ban a helyi pártarchívumok tapasztalatai alapján a központi pártarchívum javaslatára az MSZMP Központi Bizottságának Titkársága megszüntette az iratanyagoknak az alapszervezetek értékhatár fölé és alá sorolása alapján történő átvételét. Mi volt ennek a lényege? Az, hogy korábban archívumi megőrzésre került minden pártalapszervezet év végi beszámoló taggyűlésének, és a négyévenként megtartott vezetőségválasztó taggyűlésének írásos anyaga. Ugyanakkor az alapszervezetek működése során keletkezett egyéb iratokat csak a meghatározott (ún. minimum értékhatár fölé sorolt) alapszervezetektől jelöltek ki archívumi átadásra. Az értékhatár fölé sorolt alapszervezetek aránya általában 45—40% körül mozgott. A kijelölést az illetékes pártszervek végezték meghatározott irányelvek szerint. A több évig folytatott gyakorlat és az ez idő alatt szerzett tapasztalat késztette az illetékeseket az irat átadás-átvétel módosítására, vagyis amíg sok értéktelen irat került megőrzésre az értékhatár fölé sorolt szervezetektől, addig az „alá soroltaktól" nem kerültek megőrzésre fontos, a pártéletet tükröző iratok. Jelenleg tehát nem meghatározott alapszervezetek minden iratát, hanem minden szervezet meghatározott iratát vesszük át. Az a félelem, hogy emiatt jelentősen gyarapodik az átadásra kerülő iratok mennyisége, szerencsére nem következett be, egyszersmind jelentősen megnövekedett az átvételre kerülő forrásértékű iratok száma, és az összes irathoz viszonyított aránya. A megyei archívumok évente 12—13 ifm. anyagot vesznek át. A budapesti, a Borsod és Pest megyei archívumok azonban lényegesen többet. Vagyis évente a helyi pártlevéltárak iratgyarapodása kb. 350 ifm. Jelenleg mintegy 4500 ifm. iratanyagot őriznek a helyi pártarchívumokban. Az átvételre kerülő iratokat az irattárakban minősítik (selejtnek minősülő iratokat már nem tartalmaznak) és rendszerezik az archívumi szempontok figyelembevételével. Ennek megfelelően az átadás-átvételi jegyzékek használható, ideiglenes levéltári segédletek. A regisztratúra jellegű irategyütteseken túl bizonyos személyi iratokat és visszaemlékezéseket is átvesznek és őriznek az archívumok. Ezek archívumonként és esetenként változó mennyiségűek, de összességükben nem számottevőek. Megjegyezzük azonban, hogy ezek is jelentős forrásértékűek. A munkásmozgalom felszabadulás előtti története helyi vonatkozásainak kutatása és feldolgozásához nélkülözhetetlen dokumentumokat tartalmaznak. A legjelentősebbeket kiemelve szólhatunk a Tanácsköztársaság, a szakszervezeti mozgalom, az illegális kommunista mozgalom, a megyék felszabadulására vonatkozó irategyüttesekről és visszaemlékezésekről. Egyes archívumokban őriznek a felszabadulás előtti időkből sajtó-, plakát- és röpiratgyűjteményeket, helyi kiadású könyveket, brosúrákat, párt, szakszervezeti, ifjúsági szövetségi tagsági igazolványokat stb. Az archívumokban fondcsoport (állag) és ún. őrzési egység szintű irat-nyil5