Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Buzási János: Gondolatok a levéltáros egyesület jövőjéről / 42–46. o.

rendezvényt szervez. Az utazási költségekre gondolva célszerűbbnek látszik in­kább évente egyszer egy kétnapos rendezvény, mint kétszer egy-egy napos. A rendezvény egyik része lehetne a fórum. Fentiekkel még a szellemi erőtartalékok feltárásának körén belül marad­tunk. Utoljára hagytam azt, amit az egyesület ajánlott feladatai közül magam részéről a legfontosabbnak tartok: részt vállalni a szellemi erőtartalékok moz­gósításából. Ez így nagyon elvontnak látszik, meg nem is kifejezetten az egye­sület testére szabottnak, hiszen az szellemi erőtartalékok aktivizálása elsősorban maguknak a levéltári intézményeknek a kötelessége. Az intézmények birkóznak is a feladattal, hol derekasan, hol ímmel-ámmal. Van azonban egy terület, ahol sajnálatosan kevés eredménnyel. Régi jelszó a problémák között, hogy a fiatal szakemberek számára ez a pálya nem eléggé attraktív, kevés esélyt nyújt arra, hogy valaki legalább a szakmában és a szakmához közvetlenül kapcsolódó terü­leteken tekintélyt, hírnevet szerezzen. Nem mindenki érzi jól magát a szerze­tesi névtelenségben, sőt, valljuk be, mindannyiunk természetes vágya, hogy meg­ismerjék és elismerjék. Nos ezen segíthetne valamit az egyesület. Mi lenne, ha az egyesület rendszeresen lehetőséget biztosítana arra érdemes, törekvő fiata­loknak, hogy szakmai produktumaikat az egyesület rendezvényein bemutathas­sák? Nem valamiféle önképzőkörre gondolok, hanem olyan munkák bemutatá­sára, amelyeknek színvonalát előzetesen megbízható zsűri ellenőrizte (társadalmi munkában). Nem is pályamunkákra, hiszen egyrészt az egyesületnek, sajnos, egyelőre aligha lesz pénze pályadíjakra, másrészt bizonyos, hogy akad majd fo­lyóirat minden megfelelő színvonalú munka közlésére. Búzást János A nagykőrösi fióklevéltár 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom