Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - HÍREK - A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Történelmi Választmányának konferenciája a szatmári béke 275. évfordulója alkalmából / 90–91. o.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Történelmi Választmányának konferenciája a szatmári béke 275. évfordulója alkalmából A Hadtörténelmi Intézet tanácstermében 1986. május 29-én tartotta a TIT Történelmi Választmánya tudományos konferenciáját a szatmári béke 275. évfordulójára emlékezve. R. Várkonyi Ágnes elnöki megnyitójában a szatmári béke értékelésének történetét tekintette át. Kiemelte, hogy a múltban általában Károlyi Sándor szerepének vizsgálatára korlátozódott a történeti érdeklődés: áruló volt-e Károlyi? — vitatkoztak már a kortársak is. Ma a szatmári béke kérdéskörénél a békekötés kompromisszumos jellegét kell kiemelni. Utalt az időtényező nagy jelentőségére 1711 telén és tavaszán, nagy fontosságot tulajdonított Károlyi önálló politikájának. A konferencia első előadója Rázsó Gyula volt. „A szatmári béke európai összefüggései" című előadásában a XVII. század utolsó és a XVIII. század első évtizedeinek nagy háborúit, a spanyol örökösödési háborút, az északi háborút, az orosz—török háborút és a Habsburgoknak a törökkel vívott háborúit tekintette át, amelyek meghatározták a Rákóczi-szabadságharc körülményeit. Részletesebben bemutatta a spanyol örökösödési háború szemben álló erőit, a számban jelentősen megnőtt hadseregeket. Az egyes hadseregek létszámának áttekintése mellett szólt az egyes hadseregek összetételének átalakulásáról és a katonai stratégia és taktika alakulásáról. A spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke megkötésében szerepe volt annak, hogy a szatmári békével a Habsburgok biztosították a hátukat. Czigány István „A kuruc állam katonai helyzete 1710—11 telén" címmel a szabadságharc katonai célkitűzéseinek felvázolása után az utolsó évek gazdasági és katonai nehézségeiről szólt. Számszerű adatokkal bizonyította, hogy 1708 után hogy nőtt a császári erők létszáma Magyarországon. 1710 telén Rákóczi hadserege az ország északkeleti részébe szorult. A fejedelem mint katonai bázisra már csak Kassa és Munkács váraira számíthatott. A kuruc hadsereg létszáma 25 000 főre csökkent, a császári hadsereg kétszeres túlerőben volt. Befejezésül arra utalt, hogy a béketárgyalásokkal, a meghosszabbított fegyverszünetekkel Pálffy János gr. a magyar rendiség hatalmának megőrzését, saját bécsi udvarbeli pozícióinak erősítését is szolgálta. Czigány Istvánt Kovács Ágnes előadása követte: „Károlyi Sándor és a szatmári béke" címmel. A Károlyi Sándor elleni vádakat vizsgálta, s ezeken keresztül Károlyi szerepét. Négy vádpontot sorolt fel, amivel Károlyit támadták: csak hiúságból csatlakozott Rákóczihoz; cserbenhagyta a nemzeti-rendi jogokat; személyesen is sokat köszönhetett a békekötésnek; jogilag árulás volt a békekötés. A vádpontok köré csoportosítva mondanivalóját Károlyi Sándor reális politikai szerepének bemutatására tett kísérletet. A szatmári béke nem jöhetett volna létre a szabadságharc küzdelmei nélkül, de a békekötés nélkül elveszett volna a szabadságharc minden eredménye — hangsúlyozta befejezésül. Szünet után Bánkuti Imre Pálffy János, a szatmári békekötés másik fő90