Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - MÉRLEG - Herényi István: Feiszt György: Rövid magyar címertan és pecséttan. Bp., 1986. / 77–78. o.

A kötet minden lényeges címerrel foglalkozik, csak a legnagyobb számot képviselő családi címerekkel nem, holott éppen a szerző saját gyűjteményében kétszáznál is több családi címer található. Legalább statisztikát adhatott volna a családi címerek számáról, ide értve mind a nemesi, mind a polgári címereket. Utóbbiaknál felhasználhatta volna Tompos Ernőnek soproni polgári családok címereire vonatkozó adatait. A címerhasználat története és a magyar államcímer kialakulása fejezetekben a szerző a történeti fejlődést mutatta be. Jól tette, hogy a magyar címert kiemelte az általános történeti folyamatból és külön fejezetbe tette. Hiszen ha a tanulók többsége a magyar címer fejlődését szemügyre veszi, az általános címertörténet fejlődési szakaszait is könnyebben rekapitulálja. A pecséttant lényegében két részben tárgyalja a munka. Az első részben rendszeresen foglalkozik a pecsét fajtáival, anyagával, módjával, a második részben a pecsét fejlődésének történetével. Az idéző-, záró- és hitelesítő pecsét külön vizsgálata is jó fogódzót nyújt az anyag jobb elsajátításához. A pecsét anyaga, színe mellett a pecsételés módjánál érdekességként meg lehetett volna említeni a besötétedés utáni pecsételés tilalmát. A pecséthasználatnál a szerző kiemeli az uralkodók, a hiteleshelyek, a megyék, városok, falvak pecsétjeit rámutatva azok minden vonatkozására. Itt is hiányoljuk azonban, mint ahogyan a címertanban is hiányoltuk, a családi pecséteknek legalább rövid ismertetését. (A szolgabírák családi pecséttel való pecsételését is.) Végül talán pár mondatban meg lehetett volna emlékezni a mai pecsétekről, pecsételési módokról, eljárásokról. Ez pedagógiai szempontból lett volna üdvös, mert a tanulók a jelent össze tudták volna kötni a múlttal. összefoglalásként elmondhatjuk, hogy Feiszt példamutatóan haladt Áldássy, Bárczay és Nyáry nyomdokain és céljának megfelelően redukálta a fejezeteket a már elmondottakra. Művével heraldikai irodalmunk gazdagodott, s nemcsak tanulóifjúságunk, de az egész művelt társadalom is jól kezelhető, áttekinthető heraldikai segédletet kapott a kezébe, mely éppen j élességei folytán választ ad a fontosabb heraldikai kérdésekre. Herényi István 78