Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - MÉRLEG - Balázs Péter: Az egri főegyházmegye schematizmusai. Bp., 1984–1985. / 70–72. o.

A sorozat első köteteként látott napvilágot Sugár Istvánnak az egri püspökök történetét bemutató munkája, mely több mint kétszáz esztendő múltán követi a jezsuita Schmitth Miklós 1768-ban Nagyszombatban megjelent Epáscopi Agrienses című háromkötetes kiadványát, amely amellett, hogy csak elvétve hozzáférhető, latin nyelve miatt szélesebb olvasótáborra különben sem számíthatna, de még adataiban is elavultnak tekinthető, hiszen két évszázad alatt sok új levéltári forrás vált hozzáférhetővé, és a kutatók is értékes részeredményekkel gazdagították a főegyházmegye történetét. A most megjelent kötet szerzője a Szent István-i ddőktől kezdve az utoüsó egri püspök, Eszterházy Károly 1799-ben bekövetkezett haláláig rajzolja meg az egri püspökök életútját. Az egyes püspökök története nemcsak egri egyházmegyei munkásságukat mutatja be, hanem képet rajzol társadalmi helyzetükről, tanulmányi éveikről, egri püspökségük előtti, alatti és — ha elkerültek innen — utáni egyházi, politikai, diplomáciai, katonai, kulturális és művészetpártoló tevékenységükről is. Ugyanakkor a püspökök törtenetének sora, ha nem is azonos az egyházmegye történetével, mégis képet ad a káptalan, az egyházi intézmények sorsának, a hitéletnek, az oktatásnak, a művészetnek egyházmegyei alakulásáról is. A szerző a történeti publikációk kritikai feldolgozása mellett széles körű levéltári kutatómunkát is végzett. Az Egri Érseki Levéltár és a káptalani magán (vagyis nem hiteleshelyi) levéltáron kívül adatgyűjtése a Heves megyei Levéltár és a Magyar Országos Levéltár anyagára 'is kiterjedt. Munkája az egyes egyházfők személyéről és tevékenységéről reális, plasztikus képet igyekszik megrajzolni. A kötet 68 püspöki életrajzot tartalmaz. A XII. század 80^as éveiig 16 egri püspökről tud a korábbi történetírás. A szerző ezek közül megkérdőjelezi annak a 10 püspöknek nevét, akiket oklevél vagy egyéb hiteles forrás nem említ meg. Ez a szigorú objektivitás végigvonul az egész köteten, mindvégig következetesen hű képet rajzolva az egykori egyházi viszonyokról. így például a XIV. század végi és a XV. század eleji állapotok valósághű ábrázolása egyesekre a meglepetés erejével hathat ugyan, de ezen előzmények ismerete egyúttal hozzá is segíti az olvasót a mohácsi nemzeti katasztrófa okainak vagy a reformáció gyors terjedésének megértéséhez. A szigorú objektivitás és a tudományos alaposság mellett a kötet szerzőjének nagy érdeme a változatos, olykor lebilincselő stílus, amelynek révén utat találhat az olvasók széles rétegéhez is. A kötetet sok jól megválasztott kép teszi még színesebbé és érdekesebbé. Meggyőződésem, hogy az egyháztörténet, sőt általában a hazai történet iránt érdeklődők örömmel fogadnák, ha a téma feldolgozása az 1804-<ben érsekséggé alakult egri főegyházmegye főpásztorainak életrajzával folytatódnék. A sorozat második kötete Soós Imrének „Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése" című munkája. A kiváló szakember (korábban a Heves megyei Levéltár, jelenleg nyugdíjasként az Egri Érseki Levéltár igazgatója) több kiemelkedő helytörténeti, de egyúttal országos jelentőségű kiadvány szerzőjeként már jól ismert a szakmai iközvélemény előtt. A jelenlegihez hasonló alkotása az 1975-ben megjelent „Heves megye községei 1867-ig" című kötet, amely meghatározott forrásanyagra kiterjedően minden község vonatkozásában bőséges adatszolgáltatást, sőt sok esetben szövegközlést is tartalmaz, azaz helytörténeti lexikonként és helytörténeti olvasókönyvként is haszonnal forgatható. A jelen kiadvány is hasonló alapelvek szerint készült. Az egyes plébániák történetének áttekintése előtt a kötet mintegy félszáz oldalas összefoglalást tartalmaz a XVIII. század közepét megelőző évszázadok papi 71