Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - KILÁTÓ - Ságvári Ágnes: Viták a nemzetközi levéltáros mozgalom terveiről, tervezéséről / 63–65. o.
az SPA külön időt és korreferátumot biztosít az iskolák megnyerésének. Javasolni fogják középiskolás fokon a hagyományos és új típusú levéltárak használatának tanítását az egyetemi és posztgraduális képzés keretében pedig a levéltári kutatások kötelezővé tételét. A SPA a működés fő formájának tervezi, az országokon belül a különböző típusú levél- és irattárak munkamegbeszélését, országok között pedig a bilaterális és regionális tárgyalásokat. Ezeken készítik elő a világkongresszust. Üdvözölnünk kell a közvetlen és közvetett kapcsolatfelvétel széles körű felajánlott lehetőségeit. Bekapcsolódásunk a nemzetközi információs láncba nemcsak csökkent utazási kereteink és könyvbeszerzéseink ellensúlyozására nyújt alkalmat, hanem különböző munkák előkészítését is hatékonyabbá teheti. Olcsóbban, jobban modernizálhatjuk levéltári munkánkat. A generációváltás kapcsán értékesíthetjük ismereteinket. Az ismeretszerzés egyik fontos eszköze a „Janus" című közlöny. Ez a nemzetközi szemle 1983 óta jelenik meg. A múltban ismertette a világon működő különböző levéltárak jellegét, a levéltáros szövetség funkcióit, a nemzetközi szövetség szabályzatát, működését, valamint magának a lapnak szerkesztési elveit és gyakorlatát. Az 1985. 1. szám közölte annak a 116 egyletnek, csoportnak és publikációknak adatait, amelyek az SPA-val felvették a kapcsolatot. Az 1985. évi 2. szám a mozgalmi élet híreit tette közzé; az 1984. évi bonni közgyűlés jegyzőkönyvét; tájékoztatót a brit levéltári egyletről; információt az USA-ban működő XX. századi egyetemes történettel foglalkozó intézmények egységes adatbankjának létrehozásáról; a spanyolországi levéltáros-könyvtáros egylet kongresszusáról; a családi levéltárak 13 országra érvényes egységes kérdőívéről; végül az izraeli egylet terveiről. Az 1985. évi 3. szám az USA-beli Austinban tartott küldöttértekezletről; az 1984. évi nemzetközi levéltári hétről és a nemzetközi napok eredményeiről; a nemzetközi hírű nagy újságok és rádiók irattárainak, levéltárainak gondjairól; valamint a kanadai, japán, ausztrál szervezkedés kérdéseiről közölt rövid ismertetéseket. A következő 1986. évi 1. és 2. szám témái: a levéltáros képzés; a levéltári napok szervezése; a külföldi levéltárakban található nemzeti történetet érintő anyagok gyűjtése, rendszerezése, rokonszakmákkal együttes szervezetek létrehozása; szakmai tanácskozások decentralizálása. Fenti felsorolásból is látható, hogy a nemzetközi levéltáros közvélemény közös érdeke a „Janus" olvasása, terjesztése, sőt mi több, „írása". Számonként más-más központi témát világít meg. Ez évi vitatéma az egyesületi szervezkedés célja, keret, nemzeti sajátosságai. A következő évben a lap a népszerűsítés összes formájáról szervez tapasztalatcserét. A beküldendő publikációk maximális terjedelme országonként 3 oldal lehet. Az 1988. évi levéltáros világkongresszus előkészítéseként a „Janus" várja a világban működő állami, helyi és szaklevéltárak javaslatait arról, milyen szemléltetőeszközökkel készülnek országainkban a nemzeti levéltári hétre, napra és a világkongresszusra. Az ismeretterjesztő anyagoktól várjuk a nemzetközi levéltárügy jobb megismertetését, a levéltárakban testet öltött egyetemes kultúra örökségének terjesztését. Kevés pénzünk van. Ezért: a) a „Janus" a közlés nyelvén, tehát vagy franciául, vagy angolul kéri a cikkeket; b) előfizetési díj évi 10 dollár; c) devizális nehézségek esetén megoldásnak kínálkozik országonként 2—3 példány megrendelése és a szerkesztőség engedélyével a lapnak az adott országokban történő sokszorosítása és postázása is.; d) ésszerűnek tűnne a hazai levéltáros társadalom számára vagy kéziratban lefordíttatni, vagy legalább a tartalomra felhívni a figyelmet. 64