Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Levéltári Múzeum: egy gyűjtemény létrejöttének tanulságos históriája / 47–54. o.
Ezzel együtt a használaton kívüli tárgyak összegyűjtése, összehordása, alkalmi fizikai munkaerő és elsősorban asztalos szakember biztosítása volt a már konkrét, elsődleges feladat. Bogdán István „partizán" tevékenysége csak alkalmi gyűjtőmunkájának gyümölcsét menthette tető alá. A még használatban levő, a munkaszobákban és levéltári raktárakban „üzemelő" muzeális jellegű, eszmei védelemre szoruló tárgyak kataszterének felfektetéséhez azonban ismét csak legalitásra lett volna szükség. Mint ahogy döntést igényelt a múzeumügy anyagi támogatásának kérdése is. A működési feltételek biztosítására illetékes gazdasági vezető — Bogdán István elgondolásait követve — alapvetően helyesen azt szögezte le. hogy „a padlásteret csak raktározási célra tartom alkalmasnak és nem levéltári múzeum kialakítására". 6 Egyidejűleg világossá vált az is, hogy az olyannyira szükséges és máig nélkülözött térelválasztás költsége messze meghaladja a képzeletbeli előirányzatot." Sokkal olcsóbb megoldásként csak az elkülönítés, a tárgyak mozgathatóságának, a muzeális értékek és a lomok keveredésének megakadályozása adódott. 8 Szállítómunkás és asztalos kisiparos bizonyára kerülközött volna. Az eredmény az lett, hogy a nyugati padlástér északi sarka elvben „múzeummá" lépett elő, a térelválasztási munkáról azonban már szó sem lehetett. A működési feltételeket személyi vonatkozásokban biztosító jogosítvány kiállítása is késett. Mindenki természetesnek tartotta azonban, hogy a múzeum felelőse egyedül Bogdán István lehet. 9 A feledés újabb hároméves porától lepett kezdeményezés ügyében 1975 végén további intézkedés nem látszott szükségesnek. 10 Egy 1982 márciusából származó szűkszavú hivatalos feljegyzés tanúskodik arról, hogy a Levéltári Múzeum ügye hét év után eljutott a holtpontról. 11 Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a gyűjtőszenvedély parazsa tovább izzott a kezdeményező szívében. Szóbeli vezetői felhatalmazást követően, írásos jogosítvány alapján megindult a múzeumi célú tárgyfotózás, a kintlevőségek dokumentációjának összegyűjtése. A felvételek elkészítésére az intézmény fotóműhelye kapott megbízást. 12 Fényképmásalatok az intézményes kereten kívül is készültek a Levéltári Múzeum részére. 13 1982 áprilisában a múzeumalapító jegyzékbe foglalta a levéltári emlékszoba területén kívül található és korábban már múzeumi nyilvántartásba vett tárgyakat. A kétoldalas jegyzék végigkalauzolja az olvasót az épület alagsorától padlásteréig valamennyi helyiségen. A jegyzéket tartalmazó ügyirat 14 azonban arról is árulkodik, hogy nem ment minden az elképzelések szerinti rendben a múzeumi tárgyak körül. Az intézmény működéséért felelős gazdasági hivatal tevékenységének szempontjai nem találkoztak össze a múzeum szervezőjével. Ö ugyanis időközben tagja lett a mindenkori selejtezési bizottságnak. 15 A mechanizmus azonban rosszul működött, azaz a múzeum megbízottja nem kapott meghívást a selejtezést előkészítő szemlékre. Ebből további nézeteltérések adódtak. Egy vezetői értekezlet 16 döntött arról is, hogy a jegyzékbe foglalt múzeumi tárgyak helyének megváltoztatása csakis a múzeumvezető tudomásával lehetséges. Mint ahogy az is Bogdán István joga volt, hogy a muzeális berendezési tárgyak felújításával kapcsolatosan véleményt nyilvánítson. 17 A további félreértések elkerülése és a muzeális tárgyak védelme érdekében erről a főigazgatói döntésről a szervezeti egységek vezetői írásos értesítést kaptak. 18 A tárgyak keresése nem ment zökkenőmentesen. A korábbi főigazgatói 4E