Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - VITA - Kanyar József: Gondolatok a magyar levéltárak jövőjéről / 40–43. o.

Hangsúlyoztuk a levéltárak jelentőségét a regionális helytörténeti kutatások terén is. A VII. ötéves megyei fejlesztések tervei mindenütt számolnak, a településfejlesztések kapcsán, a halmozottan hátrányos helyzetű aprófalvak kérdésével. Ezek a problémák aligha tekinthetők át a történelmi fejlődés múltbéli útjának a megvizsgálása nélkül, amelyet a megyei levéltárak adattáraiban lehet és kell a történelmi tényekkel szembesíteni, tudván azt, hogy e településhálózat kialakulása nem véletlen tényezők következménye. Természetesen e diszciplína mellett még számtalan más kutatási terület is található, akár agrár- és ipartörténeti, vagy demográfiai kutatásokra, akár a legfrissebb társadalomtörténeti kutatásokra is vonatkozzanak azok. E témakörökben a levéltárak a regionális kutatások egyik rendszergazdájává is válhatnak. Mindehhez — különösképp a nem egyetemi székhelyeken működő levéltárakban — fontos az önálló kutatóhellyé való intézményfejlesztés két-három önálló kutató alkalmazásával, bérezésének és letelepítésének (lakásfcérdésének) a megoldásával, majd e kutatók mellé beosztott tudományos asszisztencia kiépítésével, a szakközépkáderi hálózat munkafeltételeinek a kimunkálásával, majd az intézmény dologi és technikai felszereltségének a biztosításával. Ahol az intézményi alapfelszereltség, a raktározási elképzeléseik megvalósulhattak, ott a levéltárfenntartó szervek mecénás! óhajának és gesztusának kedvező légkörében még a mai gazdasági körülmények között is elérhető, e kérdésnek a megoldása. Ezeken a helyeken a hátrányos levéltári bérszínvonal jelentős korrekciója is elképzelhető és megvalósítható. A bérkérdést mindenképpen meg kell oldani, hacsak nem akarjuk, hogy kihaljanak azok a nyelveket is ismerő és tudó — így levéltári munkákban nélkülözhetetlen — levéltárosok, akiknek a bérbeállási szintje katasztrofálisan alacsonynak mondható napjainkban. Még annak a bérezési sérelemnek is hangot adhatunk, amellyel a jelenleg is érvényben lévő rendelkezések alapján a vidéki közművelődési intézmények vezetői csak az „igazgató II." kulcsszámú kategóriába sorolhatók, a fővárosi „igazgató I." kulcsszámaival szemben. De azt is említenünk kell, hogy az új bérbesorolási táblázatai elkészültek a tárcának, végrehajtásuk azonban nem történt meg. Bérbeállási szintje például a Somogy Megyei Levéltárnak 24%-os, hallatlanul szegényes és alacsony! Ám ezt a kérdést az egyetemi levéltárosképzéssel, s annak levelező tagozatának hatékonyabb működtetésével is támogatnunk kell. Az egyetemen oktató kitűnő szakemberek és hallgatók rendelkezzenek azokkal a tankönyvekkel, s levéltári kézikönyvekkel, amelyeknek mielőbbi elkészítésére a Levéltári Tanács és az egyetem tanszéke, valamint a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya éppen legutóbbi tanácsülésen tette meg a kezdő lépéseket, rábízván e kötetek mielőbbi elkészítését a kérdéskör kiváló szakembereire. Végül is arra kell törekednünk, hogy a miniszteri jogosítványok ne maradjanak üresek és kihasználatlanok. Tehát a nagyfokú bizonytalanságot fel kell számolnunk és az elfogadott kutatási tervtémákban a levéltárakban dolgozó tudományos kutatók számára megfelelő idő- és kutatásfinanszírozási elveket és központi forrásokat kell biztosítani. E tudományos intézmények részére növelnünk kell a külföldi kapcsolatok kiépítésének a lehetőségeit is. Integrálódó viliágunkban ez a hiány hovatovább már hibákat is szülhet tájékozódásunkban. E tekintetben talán egy szakbizottsággal is sietnünk kellene az illetékes szervek segítségére, figyelembe véve a vidéki levéltárak regionális határközi kapcsolatait is. Természetszerű, hogy közgyűjteményi hálózatunk biztonságának és őrzésének a hiányosságát is meg keli oldanunk, miként a levéltárak „nem hivatásos" kiadványozásának a kérdését is a kiadványforgalmiazással és annak cse42