Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ujlaki Péter: Meggyesi László (1926–1986) / 106 o.

Meggyesi László (1926—1986) Szerény, szorgalmas, lelkiismeretes kolléga távozott körünkből, aki csaknem 15 éven keresztül volt munkatársa majd osztályvezetője Budapest Főváros Levéltárának. Meggyesi László 1926-ban született. Családi körülményei és a II. világháború miatt érettségi vizsgája letétele után tanulmányait nem tudta folytatni, erre csak jóval később, az 1960-as évek első felében kerülhetett sor. 1966-ban szerzett magyar irodalom—történelem szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1944—1970 között tanácsi tisztviselőként, majd a Fémmunkás NV-nél bérelszámolóként, végül a Fővárosi Kézműipar területén különféle munkakörökben dolgozott. Mivel diplomájának megfelelő érdeklődését és szakmai ambícióját e munka nem elégítette ki, ismereteit és tudását a tudományos pályán akarta kamatoztatni. Így lett 1970. július 15-től Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, ahol kezdetben a III. (gazdasági szervek iratait őrző) osztályon, majd 1975-től egészen nyugdíjba vonulásáig a gyűjtőterületi osztályon tevékenykedett. Munkáját mindig pontosan, lelkiismeretesen végezte, emberi magatartása és kollegialitása példamutató volt. Mindezek megbecsülést, elismerést és tiszteletet szereztek számára kollégái körében. Nem volt véletlen tehát, hogy 1980-ban a gyűjtőterületi osztály vezetőjévé nevezték ki. E beosztásában is megmaradt ugyanannak a szerény, segítőkész és szeretetre méltó embernek, aki ezt megelőzően is volt. Levéltárosi munkája mellett értékes feldolgozó tevékenységet fejtett ki, elsősorban az üzemtörténet területén. E tárgykörből írta doktori disszertációját is [a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár elődvállalatainak története (1919— 1946)] és védte meg 1977-ben. Ezenkívül megírta a Bosch gyár budapesti leányvállalatának történetét és részt vett több más üzem történetének feldolgozásában. Ugyanígy részese volt a Budapest története IV., valamint a Források Budapest múltjából III. kötete munkálatainak. Emellett számos ismeretterjesztő cikket jelentetett meg a különböző újságok és folyóiratok hasábjain. 1981-től folyamatosan hatalmasodott el rajta a betegség, egészségi állapota mind rosszabb lett. Ennek ellenére — amíg ereje engedte — lényegében egészen haláláig változatlan intenzitással dolgozott. Emlékét kegyelettel őrzik munkatársai. Újlaki Péter 106 v