Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Bencsik János: Kísérlet a XVIII. század végi protestáns házasságkötési anyakönyvek forrásértékének meghatározására / 31–36. o.

BENCSIK JÁNOS Kísérlet a XVIII. század végi protestáns házasságkötési anyakönyvek forrásértékének meghatározására A történeti demográfia alapvető forrásai az egyházi anyakönyvek. Különösen nélkülözhetetlenek a XVIII—

XIX. században, akkor és ott, ahol alkalmasabb forrásaink nincsenek. Napjaink tudományos szüksége az anyakönyvek sok szempontú hasznosítása. Bár tudott, hogy az anyakönyvezési gyakorlat, s ezzel együtt az anyakönyvek adatai hiányosak, mégis nélkülözhetetlenek. Ezért az anyakönyvek forráskritikai elemzése a történeti kutatás mind gyakrabban felbukkanó témája.* A Békés megyei múzeumi szervezet egyik fontos feladata, hogy napirendre tűzze a sárréti falvak történeti, néprajzi stb. vizsgálatát. E munka bázisául szinte kínálkozott Szeghalom és környéke, ahol évtizedek óta jeles honismereti munka folyt. így jutottam arra az elhatározásra, hogy mintegy a néprajzi (stb.) kutatás alapozásaként Szeghalomnak és körzetének exogám párválasztási szokásaival foglalkozzam. A kutatást a szeghalmi református egyház anyakönyveiben kezdtem, majd az exogámiában fontosabb (20%-on felüli) szerephez jutott társtelepülésekkel, nevezetesen Füzesgyarmat, Körösladány, Vésztő, Dévaványa, Csökmő és Köröstarcsa anyakönyveinek tanulmányozásával folytattam a munkát. A kutatást 1790-nel kezdtem el és 1828-ig folytattam. Ezek az időhatárok csak annyiban esetlegesek, amennyiben tetszőlegesen választottam meg azokat, de döntésemet befolyásolta az „első magyarországi népszámlálás", illetve az 1828-as „országos összeírás". Munkám során jutottam arra az elhatározásra, hogy másokhoz hasonlóan összegezzem az anyakönyvek tanulmányozása közben szerzett tapasztalataimat. a) Azt tapasztaltam, hogy a házasságkötések anyakönyvezése a pontosabb. Ez talán a házasság társadalmi szerepéből is következhet. Meglepően pontos és részletes bejegyzéseket olvashatunk Szeghalom és Dévaványa anyakönyveiben. Az anyakönyvezett házasuló felek születési (vagy származási) helye, társadalmi helyzete (nemes, szolga stb.), olykor a településen való tartózkodás jogcíme és ideje, továbbá családi státusa (árva, mostoha gyermek vagy özvegy, néha elvált) is kitűnik. Közvetett utalás történik erkölcsi életére (házasságon kívüli szülés) is. Az egyén családi és társadalmi körülményeihez mérten már közömbös az életkora; ez a hiány feltűnő ezekben az évtizedekben. Kivételt csak Vésztő illetve Köröstarcsa esetében tapasztalhattunk. b) Az anyakönyvezés pontossága nagy mértékben függött az érdekelt egyházi személy (lelkész) iskolázottságától, érdeklődése jellegétől. Ügy látszik, hogy ettől függött az is, hogy miként, milyen mértékben tartották be az egyházi hatóságok által megkövetelt anyakönyvezési előírásokat, illetve milyen mértékben haladták meg azt. 31