Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - KILÁTÓ - Szaszkó István: A The Archives c. folyóirat 1984-es évfolyama / 72–75. o.

Manuscript Collections, Anm Arbor, Hamden and Washington, 1962 — stb.)~ A washingtoni Library of Congress kéziratgyűjteménye szintén a szerző által saját szempontjából kárhoztatott szerző szerinti nyilvántartási rendszert alkalmazza. A kézirattár számos gyűjteményt is tartalmaz, amelyeket régen, zömmel ajándékképpen kaptak. A cikkíró megjegyzése szerint, ha ma ajánlanának fel ilyen gyűjteményeket, feltehetően át sem vennék őket. Annak a lehetősége pedig, hogy egyes gyűjteményeket, más, alkalmasabb őrzőhelyeknek adjanak át, igen valószínűtlen. Á fentebb leírt problémákat, amelyeket a szerző angol szempontokat szem előtt tartva érzékelt, magyar, ám amerikai vonatkozású példával is illusztrálhatjuk. Jászi Oszkár hagyatéka az egyesült államokbeli Oberlin College könyvtárában volt megtalálható, ahonnan a zároltságot követően, a kutatás megkönynyítése érdekében átszállították a New York-i Columbia egyetem könyvtárába! (Butiét Library). Egy 1973. évi híradás szerint a gyűjtemény még teljesen rendezetlen állapotban volt, úgy ahogy azt a család megőrzésre átadta. Visszatérve immár az ismertetendő cikkre: az egyik ott bemutatott gyűjtemény az ún. Wakefield-gyűjtemény, amelyet részben vétel, részben ajándékozás révén szerzett meg a könyvtár 1939-ben. A gyűjtemény legnagyobb része a Tylney of Rotherwick család levéltárából származik, s különös jelentősége, hogy a XIII. század elejétől a XVIII. század végéig datálható gyűjtemény 150 középkori oklevelet is tartalmaz. A cikk vázlatosan ismerteti a gyűjtemény összetételét s függelékként közli az okiratok jegyzékét. (NB. Ne képzeljük, hogy ez egyedülálló és csak angol viszonylatban elképzelhető: A Magyar Országos Levéltár filmtára is őriz egyesült államokbeli magángyűjteményekből származó Mohács előtti okleveleket!) A cikk által bemutatott másik gyűjtemény az igen heterogén provenienciájú HalIiwell-Phillipps-gyűjtemény. A tulajdonos antikvárius és jeles Shakespeare-kutató volt, s gyűjteményét főként a XVII. és XVIII. századi angol ártörténet illusztrálása végett állította össze. Gyűjteményét 1852-ben adta át a Smitsonian Institutionnak, s az innen került a Library of Congressbe. Az időpontot tekintve még angol viszonyokat figyelembe véve is jelentős az ártörténet ilyen tudatos gyűjteménye. Áttérve immár az általában vett külföldön található dokumentumok gyűjtése témakörére, a folyóirat októberi számában híradást olvashatunk, hogy a londoni Chadwyck Healey Ltd. megjelenteti a British Library kéziratgyűjteményének (alfabetikus szerzői és helynévkatalógusát. A kiadvány az 1950 előtti szerzemények adatait fogja tartalmazni, s a tervek szerint harminc kötetben közel 400 000 adatot közöl majd. E kiadványhoz még korai lenne magyar vonatkozású dokumentumok feltárása vonatkozásában reményeket fűzni, de remélhető, hogy már az első kötetek is fognak újdonságokkal szolgálni. Figyelnünk kell e kötetekre, hiszen angliai (de amerikai) könyvtárakban és levéltárakban eddig többnyire csak a XX. század történetével kapcsolatos dokumentumok feltárása folyt, kétségtelen azonban, hogy vannak korábbi magyar vonatkozású források is. A XX. századi forrásoknak is leginkább vizsgált területe a külügyi iratok csoportja, s e témakör kutatói is örömmel értesülhetnek, hogy a London Sohool of Economics, munkatársai szerkesztésében megjelentetni szándékozik az angol külügyök forrásait, a XIX. század közepétől, az egész világra vonatkozóan. A nagyszabású terv szerint a .munkálat 1983-tól 1987-ig tartana, s ennek keretében 420 kötet jelenne meg (I. októberi szám: 388—389. p.). Ugyancsak a külügyi dokumentumokkal kapcsolatos az a hír (októberi szám: 389. p.), hogy az International Council on Archives (Nemzetközi Levéltári Tanács) miorofiche for73