Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1984-es évfolyama / 68–71. o.
megjelent tanulmányaik a gyakorlatban alig hasznosíthatók. Sürgősen rendezni kell a kutatási témák kiválasztásának rendszerét és sokkal jobban kell a jövőben ügyelni arra, hogy az egyes témák kutatására ne fordíthassanak olyan feleslegesen sok időt, mint jelenleg. Nem kis gondot jelent, hogy a raktárak 56%-a megtelt, a többi is több mint 80 Q /ü-ban telített, miközben évente 3—3,5 millió őrzési egységet kellene átvenni. Az utóbbi 8 évben épült fel, és már működik 37 raktár; ha lassan is, de épül további 18 és 24 építésére a határozat megszületett ugyan, de építésük még nem kezdődött meg. A minimális igények kielégítésére a következő ötéves tervben tegalább 62 millió gyelo őrzésére szolgáló 86 raktárépület felépítésére lenne szükség. A mikrofilm-laboratóriumoknak és a restaurálórnűhelyeknek közismerten gyenge a technikai ellátottsága; a Levéltári Főigazgatóságnak sürgősen, központilag kellene megszervezni a műhelyek megfelelő felszerelését. A nem eléggé megalapozott tervszámok gyakran a tervek 200—300%-os túlteljesítését eredményezték. Reálisabb tervezés mellett — mondta befejezésül Vaganov — komoly gondot kell fordítani a levéltári dolgozók szakmai felkészültségének emelésére, de hatékonyabb munkájuk érdekében nem szabad megfeledkezni anyagi megbecsülésük sürgős rendezéséről sem. A Szovjetunió levéltári dolgozóinak össz-szövetségi tanácskozásán (1984/3. sz. 3—14. 1.) a felszólalások során A. G. Mityukov, az Ukrán Levéltári Főigazgatóság vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban már jól haladt a megőrzésre anyagot átadó fondképzők körének (32%) szűkítése, pontosítása. Az újabban megjelenő jegyzékek azonban ellentmondanak ennek a törekvésnek, mert pl. csak az általános iskolák esetében kilencszeresére emelték az iskolák levéltárba kerülő anyagának mennyiségét. A felszólaló annak a kételyének is hangot adott, hogy szabad-e a kutatómunkát az anyag őrzésével kapcsolatos kérdések rovására előtérbe helyezni a levéltárak munkájában. N. P. Kraszavcsenko a levéltárosképzés nehézségeiről beszélt. Mint akadémikus, a levéltárak — külföldön is kétkedéssel fogadott — nagyarányú kiadványtevékenységét értékelte. Sz. I. Kuzmin a Szovjetszkije Arhivi főszerkesztője arra mutatott rá, hogy a folyóirat szerkesztőségébe gyakran érkeznek olyan cikkek — nemegyszer neves levéltárosok tollából —, amelyek nem felelnek meg a tudományos tanulmány kritériumainak. A beküldött cikkek nem az általuk vizsgált probléma gondos elemzését, hanem inkább általános információkat tartalmaznak. Témáik nagyon gyakran távol állnak a gyakorlati munkától és ráadásul a közérthetőségük is kívánnivalót hagy maga után. A tanácskozás végezetül a következő — a szovjet levéltárügy fő feladatait meghatározó — határozatot fogadta el: — 1984—85 során társadalmi ellenőrzés keretében kell megvizsgálni az állami levéltári fond dokumentumainak őrzési körülményeit. — Sürgősen javítani kell a levéltárak anyagi-műszaki bázisának színvonalán, szorgalmazni kell új levéltárak építését, a régiek további rekonstrukcióját és fejleszteni kell a restaurálóműhelyek, laboratóriumok technikai ellátottságát. — Javítani kell az állami levéltári fond dokumentumainak nyilvántartását és a levéltárak tudományos-tájékoztató rendszerét. 1990-ig az állami levéltárak (a területi levéltárakig bezárólag) készítsék el a levéltári útmutatókat. •— Fokozni kell a levéltárakban őrzött dokumentumok népgazdasági hasznosítását. — Fejleszteni kell a később levéltárba kerülő anyagok irattári őrzésének színvonalát, növelni kell az illetékes szervek felelősségét. 70
