Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.

nára lehet az író célkitűzéseinek, mert felkelti és ébrentartja a nálunk igen hamar ellankadó érdeklődést. De vannak a könyvnek hibái is. Én nem tudom osztani azt a felfogást, hogy a világ csak szélsőségekből áll. Nem hiszem el, hogy az egymással szembenálló érdekek közül az egyik mindig százszázalékig tiszta és becsületes, feltétlenül jogosult, a másik pedig feltétlenül és teljesen rossz, káros és becstelen. A jóhiszeműség bizonyos fokát még ellenfeleimnél is feltételezem és a céltudatos ártaniakarás teljességét náluk sem tudom feltételezni. Azt akarom ezzel mondani, hogy Féja véleményei és ítéletei sokszor túlságosan érzelmi alapon jönnek létre, megállapításai gyakran olyan általánosításokon alapulnak, amelyek talán nem mindig jogosultak. Ez az érzelmi beállítottság talán az oka annak is, hogy értesülései nem mindig pontosak. Sokszor készpénznek vesz csak kevéssé bizonyítható állításokat is, sokszor ténynek fogad el terveket és szándékokat, amelyek megvalósulása még kétséges, vagy már talán nem is az. Könyvéből úgy tűnik, mintha egyes dolgokat csak akarni kellene és azok mindjárt megvalósulhatnának, s nem volna szükség a megvalósulásig 20—25 esztendő tanulására és munkájára. Mintha azt hinné, hogy egyes társadalmi rétegek csupa ártatlanul szenvedő, feltétlenül jószándékú és nagyon tehetséges egyénekből állnának, akik el vannak átkozva, más rétegek pedig egyetlen kivétel nélkül tehetségtelen, gonosz és ártani akaró egyénekből volnának összeszervezve, ön bizonyosan tudja, hogy a Gyoma és Endrődről szóló fejezetben mennyi tévedés van a sok helyes adat és megállapítás mellett is és hogy ennek a fejezetnek mérlege éppen bizonyos túl optimisztikus és reményteljes következtetések miatt, hamis. Sajnos, a magyar viszonyok között az író csak Féja szenvedélyes elszántságával és áldozatkészségével vállalhatja egy ilyen monográfia adatainak összegyűjtését. Olyan anyagi lehetőségeket azonban, amelyek az eddiginél alaposabb utánjárást és az adatok gondosabb ellenőrzését tehetnék lehetővé, nem tud magának biztosítani. így történhet meg azután az olyasmi, hogy pl. a 161. oldalon, a Nonius táj fajta dicséretét zengi, egy másik helyen pedig, amelyet e percben nem találok, ennek a fajtának bevezetését elhibázottnak minősíti. Talán igazságtalanságnak tűnik ennek az ellentétnek kipécézése, de hiszen ön tudja, hogy ilyen kérdésekben mi a tapasztalatunk. Akárhány gazdálkodási, termelési vagy értékesítési szakkérdés merült fel, rendesen az derül ki, hogy a szakkérdésekben homlokegyenest ellenkeznek az álláspontok és akármilyen tanácsot kap a paraszt, megtörténhet, hogy másnap, másik szakember azt már marhaságnak fogja minősíteni. Én ezt annak tulajdonítom, hogy az ilyen álláspontok mögött rendesen nincs ott a szükségletek, költségek és lehetőségek gondos analízise, vagyis az üzletszerű kalkuláció. Éppen ilyesmire céloztam akkor, amikor előző levelemben a tervekről írtam. Sajnálatos és különös véletlennek tartom, hogy Békés megye ábrázolásából Kondoros ismertetése kimaradt. Ez a község ugyanis telepített község, aránylag rövid idő alatt, mesterséges úton jött létre és fejlődött ki, viszonyainak beható analízise tehát annál pontosabb lett volna, mert igen fontos tanulságokat lehetett volna belőle levonni. Ebből olyan fejezetet lehetett volna csinálni, amely a panaszokon, a sérelmek, hibák és bűnök megállapításán túl már utat mutathatott volna a jövő felé is. Mindezek dacára hasznos és termékeny olvasmány Féja könyve, rendkívüli érdeklődéssel várom a sorozat további köteteit, közöttük különösen az önét. Mégegyszer figyelmébe ajánlom önnek a belügyminisztérium említett kiadványát, a tanyai közigazgatás reformtervezetéről. Ezt a munkát kitűnőnek tartom. Nagy kérdés, hogy mit lehet majd belőle megvalósítani. Hiszen a benne 61