Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.

ellátott vállalkozó, aki ismeri az életet, utazott, tapasztalt, tudja azt, hogy mik a reális életszükségletek és lehetőségek és szerényen, óvatosan, meg meri kezdeni valamely új termelési ág szervezését, a maga kockázatára. Vagyis: önálló polgár kellene ide, az az embertípus, amelyet mi nem nevelünk, amelyet lenézünk és üldözünk, amelyet pechünkre itt az Alföldön a — zsidó képvisel. Amit tehát az önálló iparos és kereskedő vállalkozó mond és követel, arra azt hiszszük, hogy az — zsidó érdek és eszerint igyekszünk kielégíteni! Ez egy kegyetlen és durva viccnek látszik, én egyre jobban érzem, hogy ez így van. Ennek a típusnak az elégedetlensége, nyugtalansága, kezdeményezése, kísérletezése ós követelőző kritikája — nyugtalanítja a középosztály önelégült és fatalista világnézetét, emésztését és mindazt, amiről már annyit diskuráltunk együtt. Valahogy az az érzésem, hogy a magyar ifjúságnak — filoszemitának, vagy filovállalkozónak kellene lennie, pártot kellene alapítania, amelynek az lenne a programja, hogy: éljen a haszon, éljen a tőke, éljen a nyereség, amelynek reményében a polgár hajlandó és képes megszervezni azt, hogy ez a hárommillió munkaóra Gyomán ne vesszen el a nemzet számára! Groteszk gondolat, ugye, de évek óta nem bírom magamban visszaszorítani! Majd az egyéb vonatkozásairól ennek ráérünk később személyesen beszélgetni. Különben a helyzet nagyon érdekes, úgy érzem, hogy fejlődik és tisztul, de hogy mikorra hozza ki majd azt az új embertípust, új emberanyagot, amely már majd építeni is képes, annak a bizonyos sokszor megbeszélt kvalitásszelekciónak az értelmében, amelyről beszélgettünk, bizony nem tudom. Elfogy az idő és a papíros, Isten vele és írjon. Híve. 5. Kovács Imre Kner Imréhez Bp., 1936. dec. 13. Kedves Kner Űr! Előszöris megköszönöm úgy a régebbi, mint a mostani könyvküldeményeket. Hosszú hallgatásom nem akarom azzal menteni, hogy sok a dolgom, hanem őszintén bevallom, hogy rossz levélíró vagyok és a felhalmozódott levelekre egyszerre szoktam válaszolni, amikor már nem lehet tovább várni. Dunántúl sorsát illetőleg nagy az aggodalmam. A hazai németség egyre merészebb hangokat üt meg. Itt a diákotthonban, ahol 110-en vagyunk egyetemi hallgatók, akad egypár sváb is, akik nyíltan vallják és hirdetik nagynémet érzelmüket. A helyzet sokkal komolyabb, mint gondolnánk, de jó magyar szokás szerint úgy védekeznek ellene, hogy egyszerűen letagadják, hogy van dunántúli kérdés és ezzel is intézik. Mi pedig esetleg írhatunk, de a valóságban tényleg nem csinálhatunk semmit. [•-•] Kapcsolódva Kner Űr gyomai vizsgálódásához, országos viszonylatban a helyzet a következő: Magyarország mezőgazdaságilag hasznosítható területe 13,2 millió kat. hold. Ennek a megmunkálására évenként kereken 360 millió normál munkanap (emberi) szükséges. A mezőgazdasági lakosság keresőinek a munkakapacitása pedig 471 millió normál munkanap. Vagyis a mezőgazdaságban évenként 111 millió normál munkanap, a keresők hasznossá tehető munkaidejének 24%-a kárba vész. Ha csak 1 pengővel értékelünk egy normál munkanapot, ez is 111 millió pengő bérveszteségnek felel meg. Tovább vizsgálva azonban a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a 6,6 millió kat. holdnyi nagybirtok (100 kat. holdon felül) szükséglete 94 millió munkanap, a 8,5 millió kat. holdnyi kisbirtoké 266 millió mun56