Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.

Kovács Imre pályaképéhez Kovács Imre és Kner Imre levelezése 1936—1937 A Kner nyomda gazdag iratanyaga rendkívül értékes forrása XX. századi kultúrtörténetünknek. A nyomdaalapító Kner Izidor, s méginkább fia, Kner Imre kiadói tevékenységénél fogva kapcsolatban állt a kor szellemi életének reprezentánsaival. Terjedelmes levélkötegek őrzik a szakmai együttműködések és a barátságok emlékeit. Különösen értékesek a baráti levelezések. Kner Imre e levelek segítségével próbálta áthidalni Gyoma és a szellemi központok közötti távolságot. Legközelebbi barátaival — Fülep Lajossal, Buday Györggyel, Földessy Gyulával — hetente több levelet is váltott, bőségesen kommentálva a politikai, gazdasági és szellemi élet lényegesnek ítélt mozzanatait. A ránk maradt levelek pontos képet adnak Kner Imre levelezőtársainak egy-egy pályaszakaszáról is. 1936-ban és 1937-ben Kovács Imre (író, szociográfus, a Parasztpárt megalapítóinak és vezetőinek egyike) is szoros kapcsolatban állt Kner Imrével. Levelezésük fontos dokumentuma Kovács Imre indulásának. Az 1936-os levelek a felkészülés időszakába vezetnek el bennünket, az 1937-ben írottak segítségével pedig nyomon követhetjük Kovács Imre nagy évének, a Márciusi Front, „A néma forradalom", ül. a könyve megjelenését követő per évének eseményeit. Kovács Imre gyakran megfordult Gyomán. Ott élt egyik apai nagybátyja, a közölt levelekben is többször említett Endre bácsi, aki aggódó szeretettel figyelte korán apa nélkül maradt unokaöccse életének fordulatait. Az 1936-os gyomai tartózkodás a szokottnál hosszabbra nyúlt. Ez a nyár azonban már nem gondtalan vakációzással, hanem komoly anyaggyűjtéssel telt. Még csak gondolatban, de már formálódtak „A néma forradalom" fejezetei. Kovács Imre Gyomán Kner Imre személyében felkészült, a parasztsággal kapcsolatos kérdésekre fogékony vitapartnerre talált.

1 Éjszakába nyúló beszélgetések alatt született a barátság. Kovács Imre elutazása után levelekben folytatódott a gondolatcsere. A levelezésből, s annak közölt részeiből is jól látható, hogy két különböző ember találkozott. Különbözött életkoruk — Kner Imre 1890-ben, Kovács Imre 1913-ban született —, származásuk, világlátásuk. Kner Imre igazi polgár volt, a szó legnemesebb értelmében. Óriási szakmai felkészültséggel, nagy-nagy felelősségérzettel végezte munkáját. Ebben az időben könyvművészi pályája csúcsán állott. Személyiségének lényegét Haiman György ragadta meg legpontosabban: „protestáns életszigorúság" — e kifejezés jellemzi legjobban Kner Imrét.

2 Mindig az összefüggéseket kereste, az egyoldalú, érzelmekre alapozott megközelítéseket elutasította. Gyakran hivatkozott Gustav Casselre, a svéd közgazdászra, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy az érzelmi alapokon nyugvó politika épp annak árt legtöbbet, akinek használni akar. Kovács Imre a levelezés idején pályája elején állt. Még a felkészülés idő49