Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

ODOR IMRE '• \ ' . •• Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében A „vérrel adózás" illúziója A kiváltságokban nem szűkölködő magyar nemesség egyetlen kötelezettségére, a nemesi felkelésre hivatkozva, több mint hat évszázadon keresztül egészen 1848-ig megőrizte adómentességét.

1 E kapcsolat szorosságát, erejét mi sem jellemezheti jobban, hogy bár a rendek a XVII. század elején elismerték a felkelés hasznavehetetlenségét,

2 mégis fenntartották, s jó száz évvel később inkább lemondtak a nemzeti hadsereg felállításáról, mintsem az adófizetést elvállalják. Az állandó hadsereg megteremtésével és a nemesi felkelés fennmaradásával (1715:8. te.) — Szekfű Gyula találó jellemzésével — a nemesség megmentette a véradás látszatát és az adómentesség valóságát.

3 Ismeretes, hogy a privilégiumaira féltékenyen ügyelő nemességet a rendi Magyarország jogviszonyai minden adóösszeírás alól mentesítették. Előjogának és elemi érdekének védelmében sikerrel dacolt uralkodójával s esetenként még az erőszaktól sem riadt vissza.

4 De jellemzőnek tekinthetjük, hogy az 1741. évi országgyűlésen — a királynőnek nyújtott emlékezetes segítség mellett — mindenekelőtt adómentességének törvénybe iktatását tartotta a legfontosabbnak.

5 Mária Terézia a katonaszükséglet idejének múltán és a kincstári bevételek csökkenése következtében megszigorította a nemesítés feltételeit, így a nemesi cím ismét keveseknek, tényleges érdem fejében elnyerhető kiváltságává lett.

6 Egyúttal — évtizedes huzavona után — elrendelte a nemesek országos összeírását. Célja a szatmári békétől jelentkező gazdasági tehertétel csökkentése, a közterhek viselésétől mentes nagyszámú katonáskodó, birtoktalan nemes megadóztatása volt. Az 1754—55. évi országos összeírás tehát kevésbé a politikailag jogosultak számbavételének, mint inkább az adóalannyá visszaminősítés kezdeti lépésének tekinthető.

7 Az összeírás erősen elnagyolt képet ad a birtokos és a csak címerlevéllel rendelkező (armalista) nemesek számáról, egyéb szempontokra pedig egyáltalán nem terjed ki.

8 A nemesi adómentesség kérdése II. József trónra léptével került ismét terítékre. A felvilágosult abszolutizmus reprezentánsának reformjai közismertek, akárcsak azon szándéka, amely az országos népösszeírás és a földmérés mögött meghúzódott. Az első magyarországi népszámlálás (1784—87) egységes szempontrendszere, lebonyolítása és kontrollálása révén hűen tükrözi a XVIII. század végének népességi viszonyait. Az összeírás egyik fő célja a katonakötelesek számának megállapítása volt, így a nemesek esetében is csupán a férfiak kerültek fel az adatlapokra; a kiváltságosok rétegződéséről és birtokviszonyairól nem nyújt képet. II. József népszámlálásának ugyanakkor rendkívüli jelentőséget kölcsönöz, hogy a XIX. század közepéig az egyedüli átfogó felvétel, amely a nemesség területi megoszlásáról megbízható képet ad.

? Az 1754—55-i országos Összeírást követően megyénként számos nemesi 26