Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Révész Tamás Mihály: Bónis György (1914–1986) / 105–107. o.

Bónis György (1914—1985) A magyar jogtörténet-tudomány tán eleddig legszámottevőbb nemzedékének utolsó nagy formátumú alakja, az évtizedek óta levéltári kutatótermiekben alkotó, csendesen munkálkodó Bónis György nemrégiben halkan eltávozott körünkből. A joghistorikusok kicsiny táborában mostanában oly gyakorta el-<ellátogató halál ezúttal középkori századaink jogéletének legavatottabb hazai ismerőjét, elmélyült tudósát ragadta el. Az egykor fiatalon, még harmincas esztendei előtt professzorrá érdemesült jogtörténész munkásságát nem csupán a hazai tudományos közvélemény tisztelte és ismerte el. Munkáit szerte Európában alapművekként emlegették, s — időtállóságukat bizonyítandó — biztos ítélőképességgel, tényekre alapozott megállapításaira napjainkban sem szűntek meg hivatkozni. De Bónis György, a „magyar jogtörténet nagy parlagját" fél évszázada művelő kutató ki is érdemelte e figyelmet, s megbecsülést. Első tudományos munkájának, „A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában" című tanulmányának megjelenésétől az egyházi és világi jog középkori határait vizsgáló rövid lélegzetű, de még nem posztumusz írásáig egy híján ötven esztendő telt el. Munkásságát majd kétszáz tanulmány, cikk, ismertetés, vitairat, s számos kis- és nagymonográfia jelzi. A páratlanul sokrétű, s példát adó mélységű életút és életmű útjelzőinek, s eredményeinek részletes .méltatását ezúttal nem vállalva e helyütt csupán ezek főbb állomásait, láttathatjuk. * Bónis György az első világégés kezdetének esztendejében, 1914-ben született. Egyetemi évei után 1937-ben a Budapesti Tudományegyetem Könyvtárában tevékenykedett, három év múltával már a kolozsvári univerzitás profeszszora, a felszabadulás után kis idővel a szegedi jogi fakultás jogtörténettanára, s éppen egy évtizeddel később Pesten vállalt munkát levéltárosként, majd levéltári osztályvezetőként. A levéltári munkában is érvényesült tudósi habitusa. Szerkesztője volt a Levéltári leltárak sorozatában az esztergomi prímási levéltárról készített 2 kötetes útmutatónak, társszerkeszitője — Degré Alajossal — a levéltárak közös munkájaként megjelent Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat történetéből c. kötetnek. Határainkon túl azonban élete alkonyán is a magyar jogtörténet tudós professzoraként tisztelték. Pompás nyelvismeretével a hazai tudomány nagyhatású diplomatája lehetett. A rendiség és parlamentarizmus történetének szentelt nemzetközi tudós társaság tisztikarában is nagy reputációnak örvendett. Külföldi előadásai, megszámlálhatatlan sokaságú idegen nyelven írott cikkei, mind megannyi követei voltak a jogtörténet honi seregének. Idehaza pedig elsősorban fél tucatnál is több nagymonográfiájával tette nevét ismertté. A szűkebb szakma körein túl a magyar história iránt mind fogé105