Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Az "új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban / 21–30. o.

GERICS JÓZSEF—LADÁNYI ERZSÉBET / Az „új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban A régi magyar jognak fontos intézménye az új adomány, illetve ennek jogcíme (titulus novae donationis). Törvényeink közül a Corpus Iuris Hungariciben Mátyás 1464. évi dekrétumának 20. cikke és II. Ulászló 1492. évi dekrétumának 78. cikke intézkedik róla. Az új adomány jogcímét Werbőczy a Hármaskönyv első rész harminchatodik és harminchetedik címében tárgyalja aránylag részletesen. Az ő meghatározása szerint „az új adomány, amelybe mostanában ezt a záradékot foglalják: »azt mondja, hogy ennek vagy ezeknek békés birtokában voltak elődei és van ő maga is jelenlegi, nem más, mint törvényesen tett, előbbi adománynak az újabb megerősítése. Ez elnevezésének jelentése alapján eleve is feltételezi azoknak a javaknak korábbi adományozását, vagy másként való megszerzését." („Unde sciendum, quod nova donatio, cum clausula, praesenti tempore inseri solita, videlicet, in cujus, vei quarum pacifico dominio, progenitores suos perstitisse, seque persistere asserit etiam de praesenti etc. facta, non est aliud, quam prioris donationis legitimé factae iterata roboratio. § 1. Quae ex sui vocabuli significatione, semper praesupponit priorem donationem, vei aliam bonorum ipsorum acquisitionem.")

1 A jogintézmény lényege tehát az, hogy a király a maga részéről olyan javakat adományoz újonnan, amelyeket a felkérő vagy ősei békésen birtokoltak akár régebbi adományból, akár másként való szerzéssel. Az új adományról szóló oklevelek a békésen birtokló elődökön kívül fel szokták sorolni azokat is, akik az új adományban részesülő személy utódaiként mint egyenes ági leszármazottai, vagy ilyenek hiányában mint vele meghatározott rokonságban állók utána öröklésre jogosultak. Az új adomány itt szoros kapcsolatba kerül a birtokosztállyal és öröklési joggal. A nova donatióval a Hármaskönyv szerint úgy éltek vissza, hogy segítségével az osztályos atyafiakat kiforgatták örökségükből. Ez úgy történhetett, ha valaki az új adományra vonatkozó oklevél kiállításánál rosszhiszeműen elhallgatta, hogy a birtokot háborítatlanul birtokló őseinek rajta kívül is vannak öröklésre jogosult leszármazottai, azaz neki osztályos atyafiai, s az új adományról szóló oklevelet az ő kizárásukkal csak a maga nevére állíttatta ki. Ez volt a vértagadás (proditio fraterni sanguinis. A Hármaskönyvben az I. rész 38—39. címe ír róla.) Az új adomány jogi természetével Illés József foglalkozott. Véleménye szerint „nova donatióval először az Anjou-korban találkozunk ... A nova donatio intézményének gyökerei alkalmasint mégis az utolsó Árpádok idejére nyúlnak vissza... Nevet a XIV. század harmadik évtizedében találtak rá. Hogy honnan vették, egyelőre nem tudjuk, de talán nem tévedek, ha ezt az Anjou-kori új hű21