Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - MÉRLEG - Mervó Zoltánné: Levéltári módszertani füzetek 1–2. szám. Bp., [é.n.] / 93–94. o.

A levéltárak közművelődési tevékenysége sorában a Levéltári Ügyviteli Szabályzat kötelezően előírja történeti jellegű állandó vagy alkalmi kiállítások és vándorkiállítások rendezését. A LÜSZ kiadása óta eltelt közel másfél évtized tapaszt alataii arról győztek meg bennünket, hogy közművelődési tevékenységünk — éppen ia levéltári anyag unikumjellege miatt — más természetű, mint a múzeumok, vagy könyvtárak munkája. Míg a múzeumi kiállítási tárgyak vagy a könyvtárak sajtótermékei közvetlen információhordozók és az anyagukkal szemben támasztott igények kielégítését az anyag közvetlen széles körű rendelkezésre bocsátásával oldhatják meg, addig a levéltárak ilyenfajta tevékenysége csak közvetett módon valósulhat meg. Mindezek ellenére néhány — főként országos rendezvényen — szép példáját láthattuk annak, hogy az adatok hordozta információknak részletes kibontásával mily gazdag ismeretanyag birtokába juthat a látogató. A Levéltári Módszertani Füzetek 2. száma Szikossy Ferenc, Balázs Péter és Nagy Lajos munkája nyomán arra vállalkozik, hogy segítséget nyújtson a levéltárak kiállítási tevékenységéhez olyan esetekre, amikor a levéltárosok társintézmények támogatása nélkül, önállóan vállalkoznak kiállítások rendezésére. Az útmutató történeti kitekintést ad a közgyűjteményi kiállítások fejlődéséről és tapasztallatairól. Számot vet a levéltárak kiállítási lehetőségeivel. Követelményszintjét a következőkben határozza meg: „esztétikusan megformált, tudományos-ismeretterjesztő forráspublikáció". Minthogy a levéltárak jelentős részének nincs lehetősége állandó kiállítás készítésére, szerzők felvillantják előttünk a társintézmények ianyagának felhasználásával készíthető kiállítások lehetőségeit, ajánlott tématerveit. A levéltári kiállítások rendezéséhez részletes szakmai és techmkai útmutatással szolgál a kiadvány. Figyelemre méltó a kiállítások tématerve, rendezőkönyve, melynek elkészítése komoly, felelősségteljes szakmai felkészültséget igényel. A kiállításra kerülő anyag feliratának megszövegezése, az lanyag felkutatása, majd a technikai megoldások gyakorlati kivitelezése mindmind fontos kelléke egy kiállításnak. Ehhez ad szemléltető anyagot és rendezési szempontokat a szerző. A továbbiakban a levéltári kiállítások közművelődési funkciójáról olvashatunk, ami a levéltári propaganda fogalomkörébe tartozó feladatokat ajánlja figyelmünkbe. Végül a kiállítások állagvédelmi követelményeit ismerhetjük^ meg. Ez az ajánlás összhangban áll a Levéltári Ügyviteli Szabályzatban rögzített előírásokkal, sőt azt a LÜSZ 131. §-a alapján szó szerint átveszi. Lehangoló számunkra, hogy a tanácsi levéltárak többsége — helyhiány következtében — még ma sincs olyan körülmények között, mely lehetővé tenné önálló levéltári kiállítás rendezését, ezért a jövőben is legfeljebb házi kiállítást tervezhetünk, mely néhány tárlóban elhelyezett dokumentum kiállításával biztosít lehetőséget a levéltárba látogató csoportoknak az anyaggal való ismerkedésre. Célszerű a továbbiakban is társintézményekkel keresni az együttműködés lehetőségeit. Akár a múzeumok, de a könyvtárak is hálás partnerek kiállítások rendezésénél. Objektív adottságaik és a személyi feltételek messze megelőzik e téren a levéltártak szintjét. Reméljük, hogy a változatos tematikával megjelenő módszertani füzetek hasznos segítségül szolgálnak a levéltárak LÜSZ-ben előírt feladatainak megoldásában. Mervó Zoltánná