Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - MÉRLEG - Szakál Gyula: Budapest Főváros Levéltára közleményei '84. Bp., 1985. / 89–92. o.

fogása, ami a tanácsot egyszerű végrehajtó szervvé degradálta. A várospolitikáról szóló tanulmányokat Hegedűs József, Tosics Iván, Szabó Klára és Vadas Ferenc készítette. Ebben a blokkban olvashatunk még az utcanévadás elveiről és gyakorlatáról, az SZDP Községi Frakciójának tevékenységéről és a Bosch-gyár történetéről. A kötet harmadik nagy fejezete dokumentumokat és visszaemlékezéseket közöl. Kiemelendőnek tartjuk azoknak a hangulatjel enitéseknek a nyilvánosságra hozását, amelyeket a tanácsi szervek készítették az MDP központi szerveinek a tájékoztatására 1955-ben. Az élelmiszerellátásról, a lakáshelyzetről, kül- és belpolitikáról szóló jelentések szűk körnek szóltak és szigorúan bizalmas voltuknál fogva szépítés nélkül továbbították az utca emberének a véleményét. Az alig féléves anyag barométerként jelzi a lakosság mindennapi életének és gondolkodásának az alakulását. Ugyancsak képet alkothatunk a politikai vezetésről, mert az életfeltételek ilyen sanyarú alakulásáért a döntési lehetőséget kezükben tartók szűk köre volt a felelős. Jellemez az is, hogy a tájékoztatókból kicsengő indulatokat pár hónappal 1956 októbere előtt mennyire nem vették figyelembe. Csak üdvözölni tudjuk ezeknek az iratoknak a közzétételét. Általuk a történelem olyan megértéséhez juthatunk el, amit még a legkiválóbb tanulmányok sem tudnak biztosítani. Különösen vonatkozik ez erre a válságkorszakra, amely a mai húsz- és harmincéves nemzedék előtt szemérmesen elhallgatott, vagy jobb esetben őszinte, de élettelen sablonokba gyömöszölt. Ezekhez hasonló emberközeli történelem jelenik meg azokban a visszaemlékezésékben, amelyeket Budapest Főváros Levéltára gyűjtött a város 1945 utáni vezetőinek körében. Jól tudjuk, hogy ezeknek a memoároknak a forrásértéke vitatott. Az élet sokszínűségét, egyediségét azonban a tudomány sohasem tudja a maga teljességében megragadni. Szükség van ezekre a szubjektív krónikásokra is, mert sok esetben mély igazságokat rejtenek. Megfelelő kritikával korrigálni kell őket és határt kell szabni a tudatos vagy jóhiszemű torzításoknak. Végezetül joggal vetődhet fel a kérdés: a szűk szakmai társadialmon túl adhat-e valami újat az érdeklődő olvasóknak ez a kötet? Erre határozott igennel válaszolhatunk, mert kiváló szerkesztéssel és témaválasztásokkal sikerült elkerülni az ilyenkor jelentkező belterjességet és provincializmust. Sajnálhatjuk, hogy a történelmi tudatformálás, ha nem is kizárólagos, de mindenképpen egyik fő letéteményesei az általános és középiskolai tanárok előtt az évkönyv szinte teljesen ismeretlen. Itt elsősorban nem a cikkek szakmai ismereteket bővítő szerepére hívnám fel a figyelmet, hanem arra, hogy a közzétett hangulat jelentések vagy a vicclapelemzés a tanítási munkában igen kiválóan felhasználhatók lennének. Szakái Gyula 92