Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - HUNGARIKA - Haraszti György: Egy budai zsidó kihallgatási jegyzőkönyve a török kori Budáról és a város felszabadulásáról, 1686 / 71–79. o.

ként tevékenykedtek, közülük kerültek ki az orvosok és számos iparűző. Az előzmények ismeretében nem különösen meglepő, hogy a budai és más hódoltsági zsidók magukénak érezték a magyarországi török uralmat és adott esetben életük, vagyonuk védelmében — így a 15 éves háború során, vagy az 1680-as évek ostromaiban — fegyverrel is részt vettek a város védelmében. Jól tudták halál és pusztulás, szerencsésebb esetben hosszú, kínos fogság lesz osztályrészük Buda elestekor. így is történt 1686-ban. Elsőnek a Zsidó- vagy Víziváros jutott az ostromlók kezére, mivel annak két évvel korábban lerontott falait a budai török parancsnok védelem nélkül hagyta. A Várba menekült, föld alatti pincékben megbújó, éhség, rettegés gyötörte zsidók között nagy pusztítást okoztak a császári sereg lövegei. A bombák összezúzták házaikat és sokakat megöltek közülük. A várbelieket szomjúság gyötörte, mivel a falakon kívül fekvő kutak megközelítése életveszélyes volt az állandó bombázás miatt. Számos zsidónak még az ostromgyűrű teljes bezáródása előtt sikerült a városból kiszökni, egyesek az akkor még török kézen levő Székesfehérvárra, mások Szarajevóba menekültek. Az 1684. évi ostromhoz hasonlóan 1686-ban is részt vettek a gettó lakói a vár védelmében. Buzgalmukat csak fokozta, hogy a hódoltsági keresztények által is támogatott ostromlóknál — a szállongó hírek szerint — nem számíthattak irgalomra. Sorshúzás útján a fegyverforgatásra képes férfiak közül — szombat kivételével — naponta húszat választottak ki, akik lőport, ágyúgolyót, fát, követ, vizet^ vittek a városvédő katonáknak, tolmácsi szolgálatot teljesítettek. A török Buda lakóinak végzete szeptember 2-án teljesedett be; a délutáni órákban megindult utolsó roham során először a Vár északi, északnyugati része — benne a zsidónegyed! — jutott a császári és brandenburgi csapatok kezére, majd a Várpalotába szorult törökök és az oldalukon küzdő (napi soros) zsidók is megadták magukat. „Nem százával, hanem ezrével feküdtek a holttestek az utcákon, s közöttük, meg a házak üszkös romjai közt csoportosan járt a zsákmányra szomjas katona, hogy a pincékben, rejtekhelyeken megbúvó embert, eldugott kincset élete veszélyeztetésével is felkutassa" — írja a már említett zsidó szemtanú, Schulhof. A sikeres ostrom eredményeképp a gettó a brandenburgi katonák vadászterületévé lett, akik minden számukra értékes holmit elzsákmányoltak. A számukra értéktelen tóratekercsket és több száz héber nyelvű könyvet a lángoknak hagyták martalékul. Gróf Marsigli hadmérnök és egy, a foglyok kiváltásán buzgólkodó prágai zsidó (Alek), Szender Tauszk érdeme, hogy néhány tűzből kimentett héber kódex mindmáig fennmaradt. Buda török és zsidó lakossága körében kitörő pánikban sokan a vár falairól leugrálva próbáltak elmenekülni, de a mélységben pusztulásukat lelték. Mások családjukkal és vagyonukkal a dunai hajókra akartak menekülni, a Vízirondella mellett azonban, a mai Ybl Miklós tér táján a magyar talpasok utolérik, lekaszabolják, megfojtják őket, s elszedik értéktárgyaikat; sokan a vérszomjas katonák elöl menekülve a Dunába ugorva pusztulnak el. Mintegy száz, a gótikus zsinagógába menekült zsidó németül kért kegyelmet Schöning János Ádámtól, a brandenburgiak parancsnokoló tábornokától. A zsinagógába behatoló német muskétások és magyar huszárok azonban az odamenekülték közül sokat lemészároltak.A zsinagógai vérengzésből megmenekült egyik zsidók ezer, másik tízezer, megint másik huszonötezer tallér váltságdíjat ajánlott fel életéért cserébe, némelyik családja szabadságáért — a halálfélelem okozta túlzással — a város falainak felépítését ígérte. Egy spanyol tudósítás szerint a budai zsidók német nyelvű emlékiratban kérték Schöninget, hogy Budán maradhassanak és vallásukat szabadon gyakorolhassak. A tábornok hetvenezer forint váltságdíj fejében sálvus conductust 73