Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.

rint igazgatósági utasításra a kerületek végezték. Ez az intézőség nem rendelkezett saját szegődményesekkel. A gépműhelyt, az építészeti és a kendergyári intézőség által ellátott feladatokat .nem is szükséges részletezni. A két első a birtok számára szükséges munkákat végzett, míg a kendergyár, amely korszakunkban házi kezielésben volt, az 1300 holdon termesztett kendert dolgozta fel. Az ipari üzemek ugyanúgy az igazgatóság közvetlen irányítása alatt állottak, mint a kerületek, önállóságuk jottányival sem volt nagyobb. A szerényen gépműhelynek nevezett, de gépgyári méretű üzem vezetését egy műszaki tanácsosi állású gépműhelyvezető és egy gépészmérnök látta el. Az építészeti intézőség egy, szintén műszaki tanácsosi állású építészt takar. Két személy, egy kender gyárvezető és egy segédtiszt irányította az önálló üzemnek megfelelő kendergyárat. Külön kisebb egységet képezett az állatkórház, egy főnök-állatorvos és egy állatorvos irányításával. Feladatkörét a beteg egyedek gyógyítása és a megelőzés jelentette. Minden hónapban sor került a ménesbirtok teljes állatállományának megvizsgálására. Korszakunkban lényeges változás nem következett be. Egy félig önálló egység, a központi lóistálló kezelőség vált ki 1936. júliusától a belső mezŐhegyesi intézőségből. Feladata a központi lóistálló felügyelete, a tisztviselők fogatellátása, valamint a szimmentáli szarvasmarha- és a lótörzskönyv vezetése lett. Utóbbi feladat a birtok törzskönyv vezetésének összefogását jelentette. Az állattenyésztés felügyeletének irányításával megbízott II. jószágfelügyelő — inspektor — alá tartozott.

36 Fél önállóságának magyarázata, hogy nem alkotott önálló száadótestet, mint számadótest a belsőmezőhegyesi kerület része volt.

37 Ábránkra tekintve világosan kirajzolódik egy teljes mértékben centralizált helyi irányítási rendszer, amelynek minden szála az igazgatóságon, személy szerint a két jószágfelügyelő és az igazgató kezében futott össze. Minden döntés, a gazdálkodás apró kérdéseit is beleértve, az igazgatóságot illette meg. Igazgatói rendelet írta elő pl. a vetés megkezdésének időpontját, a vetés mélységét, a vetőmag csávázásának módszerét stb. Míg a magánnagyüzemek kerületei többnyire önálló, önelszámoló, egymással szabadpiaci áron kereskedő üzemek voltak, addig a mezőhegyesi kerületek és ágazatok csak önálló számadótestek. Ez gyakorlatilag a gazdaságban fekvő különböző tőkék értékének számontartását és a tiszta jövedelem kerületenkénti, ágazatonkénti elméleti kiszámítását tette lehetővé Az intézőségek önállósága kimerült a szegődményesek szerződtetésében. Mi sem jellemzi jobban a maradéktalan központosítást, mint, hogy postázási joga csak az igazgatóságnak volt.

38 Az igazgatás legfontosabb fóruma, pontosabban eszköze a tisztiszék volt. Tiszti értekezletet hetente, a legnagyobb munkák — aratás — idején kéthetente tartottak, az igazgató, a felügyelők és az intézők részvételével. A szerdán vagy csütörtökön tartott tisztiszékeken az egyes kezelőségek vezetői beszámoltak az előző hét eseményeiről, illetve ,az éppen esedékes hosszabb határidejű munkák állásáról. A beszámolók után egyeztették a következő hét munkáira vonatkozó javaslatokat. Az egyeztetés során összeállított feladatokat utasítás formájában kapták meg az intézőségek vezetői, igazgatói rendelkezések címen. Tizenötharminc tételből állt az igazgatói rendelkezés, egy-egy tétel a lehető legszűkszavúbban és legegyértelműbben megfogalmazott utasítás. Betartásukat az igazgatóság minden körülmények között megkövetelte.

39 A szóbeli beszámolók mellett az intézőségek írásbeli jelentéseire támaszkodott az igazgatóság. November 1-től március l-ig havonta, márciustól hetente kellett beküldeni a munkanemenként bontott jelentéseket. Aratás idején napi szóbeli jelentési kötelezettség is terhelte a kerületvezetőket. Reggel nyolcig telefonon kellett beszámolniuk az előző nap végzett munkákról. Párhuzamosan 45