Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.

egyes birtokok veszteséges voltának leplezésére. Bizonyítják ezt az ügyosztály vezetőjének ismétlődő dörgedelmei: a kisebb, készpénzjövedelmet nem hozó birtokok vezetősége arra számít, hogy az együttes jövedelem úgyis elérhető lesz Mezőhegyes segítségével. De — szögezi le az osztályvezető — a mezőgazdasági birtokok, különösen üzemekké nyilvánításuk óta, meg kell, hogy hozzák a kívánt jövedelmet, legalább a háború előttit. A körrendeletben kívántaknak a tisztviselők fizetésére vonatkozó fenyegető szankciók adtak nyomatékot.

21 Hiába küldte a minisztérium a fizetéscsökkentéssel fenyegető körrendeletet, voltak évek, amikor az állami birtokok összesített költségvetését egyedül Mezőhegyes tartotta egyensúlyban. Az „egy gazdasági egység" elv rontotta az üzemekké szervezéssel ímegnövekedett lehetőségek kihasználását. Az üzemesítés lebonyolítása után a Földművelésügyi Minisztérium állami mezőgazdasági birtokok osztályának ügykörébe „köziponti irányítás" címén a következők tartoztak: a birtok üzemmenetének helyszínen való ellenőrzése, a növénytermesztés, állattenyésztés, gazdasági iparágak legfőbb felügyelete, a feleslegek értékesítése, a szükségletek beszerzése, a tisztviselők személyi ügyei, a társminisztériumokkal 'és a jogi képviseletet ellátó Kincstári Jogügyi Igazgatósággal való érintkezés, valamint még egy, pontosan meg nem határozott ügykör, az igazgatóságok kezéből kivett „fontosabb" adminisztrációs ügyek.

22 A társminisztériumok közül a Pénzügyminisztériummal tartott kapcsolatot az ügyosztály, majd rövid ideig az 1928. szeptember 5-től 1931. augusztus 24-ig működő, az ország gazdaságpolitikájának egységesítésére kinevezett tárcanélküli közgazdasági miniszterrel. A tárcanélküli közgazdasági miniszter tevékenysége az ország egész gazdasági életére kiterjedt, legfontosabb feladata az export teljesítése és új piacok meghódítása volt; a földművelésügyi tárca minden beruházását egyeztetni kellett vele. Működésének idején — bár tőle függetlenül — újra felerősödtek a centralizáló tendenciák, az „igazgatóságok kezéből kivett fontosabb adminisztrációs ügyek" biztosítottak erre lehetőséget és jogcímet. Az üzemesítéssel elvileg is szemben álló centralizációs lehetőség fenntartása rontotta a viszonylagos önállóság adta gazdálkodási esélyeket. A gazdasági válság idején a minisztérium olyan ésszerűtlen takarékossági intézkedéseket akart keresztülvinni az akkor is stabilan nyereséges Mezőhegyesen, amelyek a munkák zavartalan menetét és a jövedelmezőséget egyaránt veszélyeztették.

23 Sok függött a földművelésügyi miniszter személyétől és a minisztériumi ügyosztály élén álló tisztviselőtől. 1932-ben a Csanád megyei Tompapusztán birtokos Purgly Emil került a földművelésügy léiére, ö, a helyi viszonyok ismeretére hivatkozva szélesebb beleszólási jogot vindikált magának. A személyi viszonyok más formában is elsődleges meghatározóvá léphettek elő. Volt egy közel négyéves időszak, amikor a helyi és központi igazgatás élén ugyanaz a személy állt. 19284>an Batta Sándort, a mezőhegyesi ménesbirtok jószágigazgatóját — eredeti állásának meghagyása mellett — kinevezték a ménesbirtokok osztályának vezetőjévé.

24 Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy a mezőhegyesi igazgató látta el önmaga felügyeletét is. Ezen időszak alatt természetesen a legnagyobb egyetértés honolt a helyi és központi igazgatás között. Purgly Emil Viattay Dezső személyében új jószágigazgatót neveztetett ki Mezőhegyesre. A személyi erővonalak változékonyságának tudható be, hogy azonos súlyú kérdésekben egyszer a birtok igazgatósága, másszor a minisztériumi osztály felé billent a mérleg nyelve: A mezőhegyesi jószágigazgató protestálása nyomán a gyapot próba vetése a minisztérium által kívánt 100 kh-^ról 2 kh-ra csökkent (a próbálkozás tökéletes kudarcot hozott), ugyanakkor Purgly Emil egy 41