Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.

Az 1889. évi XVIII. te. kimondotta az önálló Földmívelósügyi Minisztérium megalakulását. Az állami birtokok központi irányítása az újonnan létrehozott 'minisztérium egyik osztályának feladata lett. Az osztály irányítása alá -tartozó birtokok száma növekedett; a Földmívelésügyi Minisztérium 1890-ben „az eladásra nem szánt államjószágokat", majd 18994>en az eladásra kerülő állami birtokokat is átvette a Pénzügyminisztériumtól.

3 1895-ben a 941/1895. FM sz. rendelet intézkedett a Gazdasági Főigazgatóság felállításáról. A minisztérium kötelékébe tartozó szervezet 192 l-es megszűnéséig ellátta az összes állami birtok irányítási teendőit.

4 Rendkívül centralizált irányítási rendszer volt ez: minden nagyobb eladás, beszerzés, belföldi vagy külföldi partnerrel kötendő szerződés joga a minisztériumot illette. A jószágigazgató hatáskörét hihetetlenül szűk határok között szabták meg. A munkák állásáról kéthetente kellett kimerítő jelentést küldenie a minisztériumba.

5 (öszszehasonlításul a mernyei uradalomra utalunk, ahol már az 1860-as években kialakultak az önálló, zárt, vállalatszerű igazgatás keretei

6

). A centralizált központi irányítási rendszer mégis eredményesen működött; ennek elsődleges oka az volt, hogy a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején mind a mimsztériumi osztály, mind pedig a mezőhegyesi ménesbirtok élén átlagot messze meghaladó képességű, nagy szakmai elhivatottságú tisztviselők állottak. A háború, a román megszállás, a trianoni béke következtében dezorganizált gazdasági életben, tehát válságszituációban, ez az irányítási rendszer irreálissá vált. Tovább súlyosbította a kirabolt ménesbirtokok helyzetét, hogy a Pénzügyminisztérium türelmetlenül követelte a jövedelmezőséget. Ennek a követelésnek a mezőhegyesi ménesbirtok, amely az intenzív állattenyésztésre alapította jövedelmezőségét, a rekonstrukció első két évében nem tudott eleget tenni. Állatállományától, felszerelésétől megfosztva, optimális igazgatás mellett sem lett volna erre képes. Mindenesetre a válságszituáció kendőzetlenül megmutatta mind a gazdálkodás, mind az igazgatás kritikus pontjiait. Nyilvánvalóvá vált, hogy az országban szerteszét fekvő, több ezer (több tízezer) holdas gazdaságok a centralizált minisztériumi irányítás mellett nem tudnak eleget tenni a pillanatnyilag felállított egyetlen követelménynek: „a jövedelmezőség lehetséges legnagyobb fokozásának".

7 Az új, változásokat kívánó helyzethez való alkalmazkodás első lépésekónt az 1921. évi 3229/eln. sz. FM rendelet megszüntette az önálló Gazdasági Főigazgatóságot.

8 A főigazgató ügykörét az illetékes minisztériumi részleg — állami mezőgazdasági birtokok ügyosztálya — vette át. Az osztály vezetője örökölte a gazdasági főigazgatói címet, melyet korszakunkban végig megtartott. Első lépés volt ez a szabadabb gazdálkodás felé vezető úton, egyszerűsítette, ésszerűsítette az adminisztrációt, egyben jelezte az irányítás, igazgatás változásainak irányát. Ezzel egyidőben élénk sajtópolémia kereszttüzébe kerültek a ménesbirtokok. A viták az 1921/22. évi költségvetési terv beterjesztésekor tetőztek. A költségvetési terv szerint 192l/22-ben a ménesbirtokokra fordítandó kiadások öszszege 196 000 000 koronát tett ki, szemben a bevételként várható 192 000 000 koronával. A költségvetési terv beterjesztésekor mondott expozéjában a pénzügyminiszter három lehetséges utat vázolt fel a birtokok számára: vagy jövedelmezővé válnak, vagy elmegy az igazgató, s ha ez sem segít, sor kerül a ménesbirtokok eladására.

9 Pro és kontra hozzászóltak a költségvetési vitához; mindkét oldalról elhangzottak a valós állapotok pontos ismeretén alapuló tanácsok és megállapítások. Ezzel együtt meglehetős ingerültség jellemezte a vitapartnereket. Az állami birtokok kérdésének radikális megoldását, a Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter által is kilátásba helyezett felszámolást sürgető érveket összefoglalva találjuk meg 38