Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése / 21–36. o.
kalmazott társadalmi és politikai gondolatokat figyelt meg a krónikakutatás. Van olyan — megalapozott — tudományos vélemény, miszerint Kézai a bolognai jogi iskola 1200 táján működött kiemelkedő mesterének, Ásónak és társainak a felfogását követte, miszerint a hatalomnak az uralkodóra történt átruházását („translatio potestatis") követően a nép nem mondott le teljesen a hatalomról, hanem később valamit visszaszerzett abból, s így a populusmak is maradt bizonyos törvényalkotási joga. 24 Ezt a felfogást alkalmazhatta a krónikaíró a hadseregre, mint korporatív egységre. Egyébként a XIII. század utolsó évtizedeiben a királyi hatalom érvényesülése mellett bizonyos rendi (köznemesi) törekvések jelentkezése jól megfigyelhető Magyarországon. 25 Bármi is lehetett azonban a célja Kézaának a tárgyalt rész krónikájába iktatásával, a XIII— XIV. században használatba vett magyar nemesi címerek egy részét minden bizonnyal önállóan, azaz a király és a „communitas" döntése nélkül választhatták tulajdonosaik. A XV. században már az oklevélformulák szerint az ország főurainak, főpapjainak és nemesei jelesebbjeinek a tanácsával is történhetett az új címert „nova doíiatio"-jként adományozó privilégium kiállítása. 26 Néhány^évtizeddel Kézai munkájának a megírása után megkezdődött a magyar heraldika legszebb, s a XX. századig legfantosabbnak számon tartott forrásainak, a királyok nevében kelt címeresleveleknek a kibocsátása. A legrégibb, eredetiben ránk maradt armálist 1326-ban Károly Róbert király nevében állították ki Imre fia, Miklós, az Enyerei Hercegh család állítólagos őse részére. Az oklevél érdekessége, hogy sisakdíszt („cristam, que vulgariter cymer dicitur") adományoz. (Az adományozott sólyommadár kiterjesztett szárnyain kis arany lóherelevelek"fugg!enek, csőre fölött függőleges helyzetben aranyleveles ág emelkedik ki.) Az oklevél záradéka szerint az ország nemesei közül senkinek sem szabad az adományozottéhoz hasonló arany vagy ezüst sisakdíszt viselni, vagy a megadományozottat a sisakdísz birtokában háborgatni. 27 Címerjogi szempontból meghökkentő közlése, hogy a király egyúttal visszavonja, ha valaki elődjei közül („qui predecessorum nostorum") hasonló adományt tett. Ez a kitétel nemcsak azért vet fel problémát, mert feltételezéseket enged meg igen korai uralkodói címeradományokat illetően Magyarországon, 28 de azért is, mert éppen a királyi adományból nyert korábbi címereknek az önhatalmúan felvett címerekkel szemben bírt legfőbb előnyét kérdőjelezi meg: gondoljunk arra, hogy a kortárs, Bartolus de Saxoferrato azért tartotta előnyösebbnek a fejedelmek által adományozott címereket, mert azok megelőztek minden más, bárki által szabadon választott címert, a birtokosukat senki sem tilthatta el a címerviseléstől. 29 Erre gondolva az első magyar sisakdíszadomány annyira eltér a középkor szokásos jogi felfogásától, hogy szinte már a hitelességét is gyanúba lehetne fogni. Az 1326-os első címer- (sisakdísz-) adományhoz hasonlóan szokatlanságával lep meg a későbbi, Zsigmond király által kiállíttatott 1409-i Garázda és Szilágyi armális. A címereslevél elmondja, hogy Garázda Miklós és Szilágyi László a boszniai Szrebernyik várában hűségesen kitartottak Zsigmond oldalán akkor is, amikor Hervoja (Nápolyi László trónkövetelő oldalára állva) elpártolt tőle, s ezért a címereslevélben részletesen leírt és le is festett, ezüst (fehér) mezőben vörös lángokból növekvő vadkecskés címert kapják adományul. Az oklevél a címeradományok általános gyakorlatától merőben eltérő módon maga ad engedélyt az egyik máz esetenként való megváltoztatására, amikor megengedi, hogy a címernyerők vagy leszármazóik, ha magas katonai méltóságba kerülnek, a címer ezüstjét aranyra változtassák. 30 Tehát éppen az a címeres adománylevél, amelynek egy bizonyos címerhez való jog kizárólagosságának a biztosítása lenne a feladata, voltaképpen egyidejűleg kétfajta címert adományoz, 31 ami még akkor Is különös, ha azok címerképeik alakjában nem különböznek egymástól. 32
