Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése / 21–36. o.

BERTÉNYI IVÁN Középkori címerjogunk néhány kérdése Tapadtak-e előjogok valamely címerhez, vagy általában a címerviseléshez a középkorban? Ha igen, melyek voltak ezek? A címerjog különböző kérdései már régóta foglalkoztatják a kutatókat. A múlt század végén Félix Hauptmann nagy terjedelmű monográfiát szentelt e témának. 1 Munkája hosszú ideig a kérdéskör legtekintélyesebb feldolgozásának számított, s felfogása hosszú évtizedekre helytelen irányba terelte a kutatást. Hauptmann ugyanis — néhány középkori jogász felfogását tévesen általánosítva — koncepciója középpontjába a címerképes („wappenjahig") nemességet állí­totta, s rajta kívül legfeljebb a városi patrdciátusnak a címerekhez való jogát volt hajlandó elismerni, míg a feudális kori társadalom legnagyobb részét a cí­merviselésből eleve kizártnak tekintette. Hauptmann nyomdokain haladt az ugyancsak vaskos munkát publikáló Pierre 3. Nisot francia kutató is, aki az általa bizonyítani kívánt „capacité hé­ráldique^'-ot nem a régi, korabeli források álapján mutatta be, hanem az egyes országoknak a nemességről alkotott újabb kori jogszabályaiból vezette le és ve­títette vissza a középkorba. 2 A „címerképesség" felfogását számos további szak­munka is a magáévá tette. Nevezetesebb közülük Lucien Foreznek a németal­földi katolikus tartományok címerjogát bemutató könyve, 3 amely főleg a ké­sőbbi időszak címerjogát kísérelte meg rekonstruálni, 4 de a témát tárgyalva nemegyszer több száz évvel korábbi időszakokra is visszanyúlt. A „címerviselési képesség" elmélete a 'magyarországi szakirodalmat is be­folyásolta. Bárczay Oszkár — egyébként kitűnő, s még napjainkban is jól hasz­nálható — feldolgozása közvetlenül Félix Hauptmann munkáját követően je­lent meg, 5 érthető, ha az akkor modernnek számító felfogás hatott rá, 6 s így ezt az elméletet a Bárczay szaktekintélyét — egyébként teljes joggal — elismerő más szerzők is átvették. Sőt, olyan kutatónk is akadt, aki „továbbfejlesztette" ezt a koncepciót, s továbbhaladva a téves vágányon a címerképesség mintájára már a pecsétképessógről, a címerjog alanyainak a leszűkítése mellett már a pe­csétjog alanyainak a köréről is értekezett. 7 A „wappenfáhig" nemesség és más, ezzel mesterségesen szembeállított „ment wappenfáhig" társadalmi kategóriák jogi konstrukciójának azonban már kezdet­től fogva ellentmondtak .azok a nagy számban ránkmaradt és feltárt címeres pecsétek, amelyek a címerképesség elmélete által nem címerképesnek tartott társadalmi osztályok, rétegek, testületek címerhasználatát kétségbevonhatatla­nul bizonyították. A nem nemesi címereket vizsgáló szakmunkák szaporodásá­val párhuzamosan a heraldikai képesség feltételezői már évtizedek óta vissza­* A 15. madridi nemzetközi genealógiai és heraldikai kongresszuson e témáról tar­tott előadás magyar nyelvű, bővített változata. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom