Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése / 21–36. o.
BERTÉNYI IVÁN Középkori címerjogunk néhány kérdése Tapadtak-e előjogok valamely címerhez, vagy általában a címerviseléshez a középkorban? Ha igen, melyek voltak ezek? A címerjog különböző kérdései már régóta foglalkoztatják a kutatókat. A múlt század végén Félix Hauptmann nagy terjedelmű monográfiát szentelt e témának. 1 Munkája hosszú ideig a kérdéskör legtekintélyesebb feldolgozásának számított, s felfogása hosszú évtizedekre helytelen irányba terelte a kutatást. Hauptmann ugyanis — néhány középkori jogász felfogását tévesen általánosítva — koncepciója középpontjába a címerképes („wappenjahig") nemességet állította, s rajta kívül legfeljebb a városi patrdciátusnak a címerekhez való jogát volt hajlandó elismerni, míg a feudális kori társadalom legnagyobb részét a címerviselésből eleve kizártnak tekintette. Hauptmann nyomdokain haladt az ugyancsak vaskos munkát publikáló Pierre 3. Nisot francia kutató is, aki az általa bizonyítani kívánt „capacité héráldique^'-ot nem a régi, korabeli források álapján mutatta be, hanem az egyes országoknak a nemességről alkotott újabb kori jogszabályaiból vezette le és vetítette vissza a középkorba. 2 A „címerképesség" felfogását számos további szakmunka is a magáévá tette. Nevezetesebb közülük Lucien Foreznek a németalföldi katolikus tartományok címerjogát bemutató könyve, 3 amely főleg a későbbi időszak címerjogát kísérelte meg rekonstruálni, 4 de a témát tárgyalva nemegyszer több száz évvel korábbi időszakokra is visszanyúlt. A „címerviselési képesség" elmélete a 'magyarországi szakirodalmat is befolyásolta. Bárczay Oszkár — egyébként kitűnő, s még napjainkban is jól használható — feldolgozása közvetlenül Félix Hauptmann munkáját követően jelent meg, 5 érthető, ha az akkor modernnek számító felfogás hatott rá, 6 s így ezt az elméletet a Bárczay szaktekintélyét — egyébként teljes joggal — elismerő más szerzők is átvették. Sőt, olyan kutatónk is akadt, aki „továbbfejlesztette" ezt a koncepciót, s továbbhaladva a téves vágányon a címerképesség mintájára már a pecsétképessógről, a címerjog alanyainak a leszűkítése mellett már a pecsétjog alanyainak a köréről is értekezett. 7 A „wappenfáhig" nemesség és más, ezzel mesterségesen szembeállított „ment wappenfáhig" társadalmi kategóriák jogi konstrukciójának azonban már kezdettől fogva ellentmondtak .azok a nagy számban ránkmaradt és feltárt címeres pecsétek, amelyek a címerképesség elmélete által nem címerképesnek tartott társadalmi osztályok, rétegek, testületek címerhasználatát kétségbevonhatatlanul bizonyították. A nem nemesi címereket vizsgáló szakmunkák szaporodásával párhuzamosan a heraldikai képesség feltételezői már évtizedek óta vissza* A 15. madridi nemzetközi genealógiai és heraldikai kongresszuson e témáról tartott előadás magyar nyelvű, bővített változata. 21