Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Borsa Iván: A hungarikakutatás aktuális kérdései / 8–13. o.

tői (legrégebbiek a XVI. századból vannak) 1848-ig. E nagy átfogó programok mellett konkrét kutatási feladatok érdekében szükséges levéltári anyagról is készül mikrofilm. 2. Bécsben az österreichisches Staatsarchiv iratairól is készülnek folyamatosan az aktuális kutatásokhoz szükséges mikrofilmek, de a fő feladat itt is nagyobb levéltári egységek mikrofilmezése. így a Haus-, Hof- und Staatearchivban őrzött Ungarische Aktén, a Finanz- und Hofkammerarchiv-ban őrzött Hoffinanz Ungarn teljes anyagának mikrofilmezése után jelenleg a HHStaatsarchiv Turcica című gyűjteményének filmezése /közeledik a befejezéshez. (E gyűjtemény a XV—

XVIII. században a bécsi központi igazgatásban keletkezett, a hatalma teljében volt török birodalommal kapcsolatos iratok tekintélyes részét foglalja magában. 3. A legnehezebb feladat a magyar vonatkozású levéltári anyag feltárása azokban az országokban, ahol nincsenek olyan összefüggő nagyobb levéltári egységek, amelyeknek valamennyi irata kapcsolatos volna Magyarországgal. Az elmúlt 2—300 évben a történeti irodalom már adott és folyamatosan ad hírt egyes ilyen iratokról, kisebb gyűjteményekről. Ezek a híradások azonban inkább csak felkeltik az érdeklődést az iránt, hogy vajon a megjelölt intézményben nincs-e más magyar vonatkozású adat is? A második világháborút követően, különösen pedig az utóbbi két évtizedben, a nemzetközi levéltári érintkezés fokozódása nemcsak rádöbbentette a magyar levéltárosokat a különböző országokban található magyar vonatkozású iratok fotómásolatban való gyűjtésének fontosságára, hanem lehetővé is tette, hogy a magyar levéltárosok megkezdjék az ilyen irányú feltáró munkát. E munkának természetesen korlátokat szab az a körülmény, hogy a külföldre való utazás és az ott való tartózkodás komoly anyagi megterheléssel jár, s fokozhat ja' a nehézséget az is, hogyha az érdekelt országgal való politikai kapcsolat nem felhőtlen. Mindkét problémán segíthet az olyan bilaterális kulturális egyezmény, amely egyrészt megteremti a kölcsönös látogatások pénzügyi alapját, másrészt az egyezmény érvényességének ideje alatt bekövetkező esetleges feszültség korlátozó hatását is csökkenteni tudja. A levéltárosok által külföldön végzendő feltáró munka során bizonyos eredmények mellett fogyatékosságok is jelentkeztek, így Olaszország esetében sem véletlenül merültek fel problémák. Magyarországnak Itáliához való kapcsolata ugyanis a magyar honfoglalás óta folyamatos. Ez a kapcsolat a századok folyamán természetszerűen hol szorosabb, hol lazább volt, de kiterjedt a gazdaság, a politika, a művelődés számos területére, ideértve a Vatikánnal való kapcsolatot is. Az Olaszországba küldött levéltárosok — kevés kivételtől eltekintve — az elmúlt 20 évben maguk választották meg, hogy melyik korszakból, melyik levéltárban keressenek magyar vonatkozású iratokat. Ennek következtében az eredményeket mozaikszemekhez lehet hasonlítani, amelyekből ritkán alakul ki egy összefüggő részlet, még kevésbé egy teljes kép, vagyis egy levéltár vagy nagyobb levéltári egység teljes magyar vonatkozású anyaga. Ennek a módszernek a tarthatatlansága feltűnt az illetékeseknek, ezért a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya megbízta e sorok íróját, hogy három hónapot Rómában töltve minél több levéltári fondról, sorozatról állapítsa meg, hogy érdemes-e abban magyar vonatkozású adatok feltárása érdekében kutatásokat végezni, s e kutatás alapján milyen jellegű adatok várhatók. Erre az utazásra az 1984. év negyedik negyedében került sor. A munkát Rómában négy levéltárban végeztem el, úgymint Archivio Centrdle dello Stato, amely az 1870-ben megalakult egységes Olaszország központi kormányszerveinek iratanyaga mellett országos szerepet játszott politikusok irathagyatékát is őrzi; 10