Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 3. szám - HÍREK - Mezey Barna: Előadói konferencia a Kossuth Klubban a Szent István Rend történetéről / 93–95. o.

tött a királynő. Dacára az Aranygyapjas Rend tekintélyét féltő, Lotharingiai Károly vezette körök ellenzésének, 1764. május 5-én, Lipót herceg születésnapján ünnepélyes külsőségek között megtörtént a rendalapítás, másnap pedig az első avatás. Pandula Attila ezután részletesen leírta a promotiot, sőt diaképeken illusztrálta is az eseményt. Johann Franz Greipel Insbruckban megtekinthető festményének segítségével hosszan elemezte a promotio külsőségeit. Az előadó ismertette Martin Meytensnek a schönbrunni Karussel-teremben látható festményét, mely a Szent István Rend első kiosztásának pillanatait örökítette meg, hihetetlen élethűséggel és precizitással. A kortárs festő realizmusa nagyon sokat segít a ma kutatójának az öltözékek, jelvények és szokások rendszerének feltárásában. Itt is, de az előadás későbbi részeiben is fölöttébb hasznosnak bizonyultak a diaképek: dinamikát, szemléletességet kölcsönöztek a mondandónak. A rendalapítással kapcsolatban szólt az előadó a 36 cikkből álló alapszabályról, röviden vázolta azok előírásait. Kiemelten foglalkozott a kitüntetettek érdemeivel, a rend kis- és nagykeresztje elnyerésének feltételeivel. A rendjelet annak ellenére, hogy mindvégig magyar rendnek tekintették, számosan megkapták a birodalom más országaiból is. Főként polgári érdemekért adományozták: állami tisztségek viselői; főméltóságok, főhivatalnokok és a diplomáciai testület tagjai kapták. A megadományozottak között voltak papok is, bár csak elvétve; főként a jelentősebb egyházi stallumok birtokosai jöhettek számba a jelölésnél. A rend jelvényeinek tulajdonosa lett több kiválósága tudományos és művészeti életünknek, reprezentánsai a magyar kultúrának. Pandula Attila ismertette a legjelentősebb kitüntetettek lajstromát, melyen többek között szerepelt például a feudális korszakból Bruckhenthal Samu erdélyi tartományi kancellár, majd kormányzó, Esterházy Antal herceg, altábornagy, a magyar nemesi testőrség kapitánya, Majláth József kamarai tanácsos, Ürményi József személynök, később országbíró. A polgári érában tüntették ki példának okáért Andrássy Gyulát, Fejérváry Gézát, Tisza Kálmánt, Tisza Istvánt, Arany Jánost, Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt, Benczúr Gyulát, Lotz Károlyt és Korányi Frigyest. A rend különböző fokozataival számos külhoni politikust is kitüntettek, köztük néhányat a gyémántokkal ékesített rendjellel. így került a rend tagjai közé Napóleon 1810-ben, majd XVIII. Lajos 1815-ben. I. Miklós orosz cártól III. Napóleonig, Bismarcktól Diaz mexikói elnökig számos külföldi államférfi jutott a kis-, vagy nagykereszt birtokába, természetesen mindig a Habsburg birodalmi érdekeknek megfelelően. Az előadó beszámolt még a rend díszruháiról. Ezúttal is diákkal illusztrálta mondandóját. Szólt arról is, hogy 1812. november 8-án használták utoljára hivatalosan a rendi díszöltönyöket, ezt követően csupán művészi ábrázolások elkészítéséhez kölcsönözték ki azokat a rend tagjainak. A hatvanas években azután ez a gyakorlat is megszűnt. Néhány ruhát kiállítottak azonban a művészek számára, hogy zavartalanul tanulmányozhassák az öltözeteket készülő képeikhez, szobraikhoz. {Megtudhattuk például azt is, hogy a belvárosi József nádor szobor szintén a rend ruhájában ábrázolja viselőjét.) Lassan az ünnepélyes promotiok is el-elmaradoztak, 1860 után már a külföldi adományozás gyakorlatával is fölhagytak. Ez időtől főként a kulturális élet képviselői jutottak a keresztek birtokába. Végül Pandula Attila szólt a rend történetének kutatásával kapcsolatos feladatokról és lehetőségekről. Kiemelte, hogy a rendjelvényeknek milyen sokféle típusa maradt fönn az utókor számára (amit nagymértékben gazdagított a széles körben elterjedt másolási gyakorlat, ti. a jelvényeket a megadományozott halálát követően vissza kellett szolgáltatni). 94