Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Kapiller Imre: Degré Alajos (1909–1984) / 98–99. o.

DEGRÉ ALAJOS (1909—1984) Súlyos veszteség érte a magyar levéltáros és történész társadalmat. 1984. április 10-én elhunyt Degré Alajos. Egy gazdag életpálya ért véget. A budapesti piarista gimnázium elvégzése után apja (Degré Miklós), nagybátyja (Degré Lajos) és nagyapja (Degré Alajos) példáját követve beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. Az egyetem elvégzését követően ösztöndíjasként töltött egy évet Párizsban. Hazatérve jogi szolgálatba lépett. Pályája meredek ívben emelkedett. Harminc éves korában 1939-ben már törvényszéki bíró. A gyors karriert sejtető pályakezdés sem tudta eltántorítani még egyetemista korában bontakozó szerelmétől — a jogtörténettől. Jogtörténeti kutatásait Angyal Pál és Illés József szemináriumában kezdte. Első munkája 1930-ban, 21 éves korában jelent meg, Szegedy Jánosról, az egyetem első jogtörténészéről. 1935—36-ban két kötetet publikált a Négyeskönyvről. Magyar halászati jog a középkorban c. munkáját 1939-ben tette közzé. 1943-ban jelenik meg az Angyal Pállal közösen írt, a XVI—

XVII. századi erdélyi büntetőjog vázlata c. munkája. A nagy önálló kötetek mellett több kisebb terjedelmű írása is megjelent ez idő alatt, pl. a bírói függetlenség múltjáról, az Anjou-kori kártérítési jogról, a Plánum Tabuláre keletkezéséről. Munkásságában súlyos törést jelentett a második világháború. 1941-ben behívták katonának. A hadifogságot követően csak 1947-ben térhetett haza. Rövid ideig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, majd a pécsi tudományegyetem jogi karán először tanársegéd, majd adjunktus lett. Az oktató munka mellett tovább folytatja kutatásait. Irt Őz Pálról, a jakobinus mozgalom mártírjáról, a jobbágyárvák helyzetéről a feudális Magyarországon. Gyűjtötte az anyagot a Feudális gyámsági jog c. kandidátusi disszertációjához. 1955-ben kandidált. 1956 újabb törést jelentett a pályán. El kellett hagynia a pécsi katedrát. Egy évet töltött Szolnokon a levéltárban, majd 1958-ban visszatért szülővárosába, Zalaegerszegre. 1958—60-ig beosztott levéltáros, 1960—1973-ig az intézmény igazgatója. Hatvannyolc éves, amikor 1977-ben nyugdíjba megy. A levéltári évek Degré Alajos tudományos tevékenységének kiszélesedését hozták. A jogtörténet művelése mellett igazgatástörténeti, művelődéstörténeti tanulmányai jelentek meg. Felismerte a levéltárak közművelődési szerepét, a levéltári olvasókönyvek sorában elsőként tette közzé a zalai olvasókönyvet 1961ben. Részt vett Zala nagy vállalkozásában, a Helytörténeti Lexikon munkálataiban. 1974-től haláláig szerkesztője a levéltár kiadásában megjelenő Zalai Gyűjteménynek. A 60-as évek derekától ismét előadott a pécsi jogi karon. Élete egyik legboldogabb napja volt, amikor 1982-ben az ELTE BTK címzetes pro93