Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - HUNGARIKA - Bán Péter: Egy portugál szemtanú tudósítása I. József 1687. évi koronázásáról / 56–62. o.

vétlen előkészületeiről szól. Ennyiben kevesebb az előbb említett olasz és angol leírásoknál, magát a felkenési-koronázási szertartást viszont igen részletesen adja elő. A ceremoniális elemek között olyanok is súlyt kapnak, melyek másutt nem olvashatók; így pl. a Szt. Márton-templom berendezése, a császár és a csá­szárné bevonulása, és általában igen alapos minden kíséret rendjének felsoro­lása. De az Európa távoli sarkából jött szemtanúnak láthatóan hiányosak az is­meretei a magyar orszá,gnagyokról; mint méltóságokat követi őket, de neveiket ritkán és olykor hibásan vetette papírra. Nem tudhatjuk, értette-e az elhang­zott ünnepélyes mondatokat, esküszövegeket — mindenesetre egyet sem örökí­tett meg. Nem célom a forrás beható elemzése vagy pontról pontra menő összevetése Comazzi és Bright leírásával. Pontos forrásközlésre törekedtem, de néhány tech­nikai megjegyzést előre kell bocsátanom. Magyar fordítást adok közre, még­hozzá párhuzamos portugál szöveg nélkül. A portugál nyelv nem olyan köz­hasznú Magyarországon, hogy erre széles körű lehetne az igény. Mindazonáltal a Tisztelt Olvasó zárójelben megtalálja a méltóságmegjelölések, címzések, sze­mélynevek, helyszínek, világi ceremoniális és liturgiái elnevezések, koronázási jelvények, rendi kategóriák eredeti portugál változatait (legalább első előfor­dulásuk alkalmával). A hasonló latin és német betéteket azonban többnyire for­dítás nélkül, idézőjelben hagytam. Ismét csak zárójelben olvasható minden szö­vegrész, amely bármilyen tekintetből vitatható értelmű lehet, ezeket olykor jegy­zetek egészítik ki. Óvakodtam, a túlzott mértékű jegyzeteléstől — ebben Benda Kálmán javaslatát is szem előtt tartottam. Az olvasmányosság vagy legalábbis az érthetőség diktálta azt is, hogy a magyar fordításból kiküszöböltem a szá­munkra nehézkesnek haló nyelvi sajátságokat, természetesen a tartalmi hite­lesség rontása nélkül. Az idegen nyelvű részletek ellenben betűhívek; nem vál­toztattam az eredeti helyíráson, s megtartottam a szókezdő kis- és nagybetűket (mert a jelek szerint a szerző — vagy a másoló — azoknak bizonyos jelentősé­get tulajdonított). A nyersfordítás elkészítéséért köszönetet mondok Lukács Laurának, az ELTE Portugál Tanszéke tanársegédjének és Rádai Péter végzős egyetemi hall­gatónak. Az egyházi liturgia több kérdésében pedig Kovács Béla, a Heves me­gyei Levéltár igazgatója adott hasznos tanácsokat. JEGYZETEK 1 Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. H. é. n. (A Magyar Tör­ténelmi Társulat kiadása.) 99. p. 2 Benda Kálmán—Fügedi Erik: A magyar korona regénye (Bp.) Magvető, 1979. 169—170. p. Amikor elérkezett a hétfői nap 1 Pozsonyban (Presburg), tudomásomra jutott, hogy nemsokkal azelőtt a koronaőrök (Custodios da Coroa): Zichy gróf és Er­dődy gróf (Conde Scizy e Conde Erdeody) más, erre az alkalomra deputált magyar főurakkal (fidalgos) és a két korona-komisszáriussal (Commissarios da Coroa), Mansfeld gróffal és Stahrenberg generálissal (Conde de Mansfeld e Ge­neral de Starnberg) együtt már átvitték a koronát és a királyi ékszereket (Co­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom