Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - HUNGARIKA - Bán Péter: Egy portugál szemtanú tudósítása I. József 1687. évi koronázásáról / 56–62. o.

vétlen előkészületeiről szól. Ennyiben kevesebb az előbb említett olasz és angol leírásoknál, magát a felkenési-koronázási szertartást viszont igen részletesen adja elő. A ceremoniális elemek között olyanok is súlyt kapnak, melyek másutt nem olvashatók; így pl. a Szt. Márton-templom berendezése, a császár és a császárné bevonulása, és általában igen alapos minden kíséret rendjének felsorolása. De az Európa távoli sarkából jött szemtanúnak láthatóan hiányosak az ismeretei a magyar orszá,gnagyokról; mint méltóságokat követi őket, de neveiket ritkán és olykor hibásan vetette papírra. Nem tudhatjuk, értette-e az elhangzott ünnepélyes mondatokat, esküszövegeket — mindenesetre egyet sem örökített meg. Nem célom a forrás beható elemzése vagy pontról pontra menő összevetése Comazzi és Bright leírásával. Pontos forrásközlésre törekedtem, de néhány technikai megjegyzést előre kell bocsátanom. Magyar fordítást adok közre, méghozzá párhuzamos portugál szöveg nélkül. A portugál nyelv nem olyan közhasznú Magyarországon, hogy erre széles körű lehetne az igény. Mindazonáltal a Tisztelt Olvasó zárójelben megtalálja a méltóságmegjelölések, címzések, személynevek, helyszínek, világi ceremoniális és liturgiái elnevezések, koronázási jelvények, rendi kategóriák eredeti portugál változatait (legalább első előfordulásuk alkalmával). A hasonló latin és német betéteket azonban többnyire fordítás nélkül, idézőjelben hagytam. Ismét csak zárójelben olvasható minden szövegrész, amely bármilyen tekintetből vitatható értelmű lehet, ezeket olykor jegyzetek egészítik ki. Óvakodtam, a túlzott mértékű jegyzeteléstől — ebben Benda Kálmán javaslatát is szem előtt tartottam. Az olvasmányosság vagy legalábbis az érthetőség diktálta azt is, hogy a magyar fordításból kiküszöböltem a számunkra nehézkesnek haló nyelvi sajátságokat, természetesen a tartalmi hitelesség rontása nélkül. Az idegen nyelvű részletek ellenben betűhívek; nem változtattam az eredeti helyíráson, s megtartottam a szókezdő kis- és nagybetűket (mert a jelek szerint a szerző — vagy a másoló — azoknak bizonyos jelentőséget tulajdonított). A nyersfordítás elkészítéséért köszönetet mondok Lukács Laurának, az ELTE Portugál Tanszéke tanársegédjének és Rádai Péter végzős egyetemi hallgatónak. Az egyházi liturgia több kérdésében pedig Kovács Béla, a Heves megyei Levéltár igazgatója adott hasznos tanácsokat. JEGYZETEK 1 Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. H. é. n. (A Magyar Történelmi Társulat kiadása.) 99. p. 2 Benda Kálmán—Fügedi Erik: A magyar korona regénye (Bp.) Magvető, 1979. 169—170. p. Amikor elérkezett a hétfői nap

1 Pozsonyban (Presburg), tudomásomra jutott, hogy nemsokkal azelőtt a koronaőrök (Custodios da Coroa): Zichy gróf és Erdődy gróf (Conde Scizy e Conde Erdeody) más, erre az alkalomra deputált magyar főurakkal (fidalgos) és a két korona-komisszáriussal (Commissarios da Coroa), Mansfeld gróffal és Stahrenberg generálissal (Conde de Mansfeld e General de Starnberg) együtt már átvitték a koronát és a királyi ékszereket (Co57