Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Lakos János: 40 éve történt...: az Országos Levéltár előterjesztése a magánlevéltárak megmentése ügyében, 1945. április 7.: forrásközlés / 43–50. o.

azonban semmi akadálya annak, hogy Szimonidesz Lajosnak, minit külső szakembernek közreműködése adandó alkalommal az Országos Levéltár a'kciójánaik keretén belül igénybe vétesssék. Megemlítem végül, hogy a Szimonidesz beadványában 2—4. pontok alatt foglaltak, ha tetszetősnek látszanak is, a jelenlegi viszonyok 'között részben gyakorlatilag megvalósíthatatlanok, részben még időszerűtlenek. Az Országos Levéltárnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett felterjesztését idemellékelten másolatban azzal a kéréssel küldöm meg, méltóztassék meggondolás tárgyává tenni, nem lenne-e kívánatos a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz múzeumi és könyvtári vonatkozásban is hasonló előterjesztést tenni. Budapest, 1945. április 9-én. Kossányi [s. k.j főigazgató 2 drb. melléklet. * * * Az Országos Levéltár felterjesztésének sorsa és eredménye ismert Borsa Iván fentebb már említett tanulmányából.

11 Itt csupán a következőket szeretném hangsúlyozni. A felterjesztés keltétől számítva közel két hónapnak kellett eltelnie, míg — a vallás- és közoktatásügyi miniszter május 7-i átirata nyomán — július 4-én kiadásra került a belügyminiszter 90 544/1945. sz. körrendelete a megyei alispánokhoz. A késedelem mellett az is eleve csökkentette a rendelkezés hatékonyságát, hogy abba a levéltár helyes és reális elképzelései — a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hibájából — nem megfelelő formában kerültek át (pl.: mellőzték a megyei fölevéltárnokok bevonását az akcióba; a körrendelet úgy tüntette fel, mintha az Országos Levéltár szervezett akciójáról lett volna szó, holott az intézmény erre eleve nem lehetett képes). Az előterjesztés megtétele után maga a levéltár sem lépett fel olyan aktivitással, mint azt az akció igazán sikeres végigvitele megkövetelte volna. Ilyen körülmények között az Országos Levéltár kezdeményezése nem érhette el teljesen célját, s a háborús pusztítást átvészelt iratok körében további károk keletkeztek. Mindebben persze az ország akkori objektív viszonyai és a kormányzat igen súlyos más irányú gondjai is erősen közrejátszottak. Mégsem lehet elvitatni az akció érdemeit, mert elvi jelentőségén túl nemegy olyan értékes iratanyag megmentéséhez járult hozzá, amely anélkül talán elpusztult volna. Az Országos Levéltár javaslatainak szerepe volt abban is, hogy 1945. július 15-én megjelent a 4450. ME sz. rendelet

12 a magángyűjtemények védelméről. E rendelet nyomán alakult meg az Országos Gyűjteményügyi Bizottság és került sor azoknak a személyeknek a megbízására, akiknek feladata volt „a veszélyeztetett magánlevéltárak, magánkönyvtárak, valamint a nemzet szempontjából fontos minden egyéb gyűjtemény és műkincs" védelmének megszervezése.

13 49