Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - MÉRLEG - Gergely Jenő: A Magyar katolikus almanachról. Bp., 1984. / 89–91. o.

történetének sokat vitatott és sok ponton bizonytalan katalógusa. A hagyományoknak megfelelően a pápák névsorát a bíborosi Szent Kollégium kurrens névsora követi. Almanachunk tanúság rá, hogy a világegyház napjainkra valóban univerzálissá vált, a legmagasabb egyházi tanácsadó testület egyetemessége vitathatatlan. A Curia Romána hivatalainak, kongregációinak, tanácsainak, bizottságainak struktúrájáról a legújabb reformok figyelembevételével készült kimutatás még inkább figyelmet érdemel. Az egyház természetéből következik, hogy a hazai hierarchia leírását is a magyar egyház élén álló esztergomi érsek, Magyarország prímásának bemutatásával kezdik. A mai jogviszonyoknak megfelelően ezután nem az egyes püspökök és egyházmegyék felsorolása következik, hanem a Magyar Katolikus Püspöki Kar egyetemes felügyelete alá tartozó katolikus intézményeké. Ez azért is egyháztörténeti nóvum, mert a korábbiakban az országos jellegű katolikus szervezetek, intézmények, egyesületek nem a katolikus püspöki konferencia mint testűiét jogi fennhatósága alá tartoztak, hanem valamelyik főpásztor, leginkább az esztergomi érsek prímás felügyelete alá. A jelenlegi magyar katolikus egyház szervezetéről és kormányzásáról szóló oldalak (77—679.) a tényleges sematizmusjellegűek. Az egyházszervezetet a tradicionálisan kialakult és az 1960-as években a püspöki konferencia által szabályozott (a Szentszék által is jóváhagyott) rendben ismerteti az almanach. Az érseki tartományok élén az esztergomi áll, ezt követi a kalocsai, majd a legfiatalabb, az egri érseki tartomány, amely a területi változások következtében elvesztette suffragán püspökségeit, illetve az itt maradt csonka egyházmegyéket beolvasztották az egri érsekségbe. Az egyházi tartományok leírása az érseki főegyházmegyével indul, és ezt követik alfabetikus sorrendben a hozzá tartozó püspökségek. Az egyházmegye a katolikus egyház kormányzatának középszintű egysége. (A pápa — püspökök — plébánosok alapstruktúra szerint.) így azután a legtöbb egyházmegyénél megtalálhatók azok a szervek, tanácsok, bizottságok, amelyek országosan is léteznek. Az egyházmegyék leírásakor a megyés főpásztor adatai szerepelnek első helyen,, az egyházkormányzatban őt közvetlenül segítő segédpüspök(ök), illetve az általános helynök (vikárius) és provikárius. A megyés főpásztort a kormányzásban tanácsokkal támogató székes(fő)káptalan tagjainak bemutatását az aula gépezetének leírása követi. Mégpedig a szigorú hivatali rangsor szerint, a hivatal pontos megnevezésével, vezetőjével és tagjaival. Gyakorlati haszna nyilvánvaló annak, hogy a kurrens egyházi hivatalok pontos nevét és címét, az illetékeseket is megismerjük a kötetből (pl. a hivatalos érintkezés szempontjából). A majdani történetírás és a jelenlegi tájékozódás számára egyaránt felbecsülhetetlen értékű az egyes egyházmegyék kormányzati, területi és személyi beosztásának az ismertetése. Főesperességenként (élükön a székesegyházi főesperességgel) és azokon belül esperesi kerületenként következnek az egyes plébániák, az esperesi kerületen belül alfabetikus rendben. Az egyházkormányzat legkisebb alapegységéről, a plébániáról adott információk struktúrája is követi a hagyományokat. Vegyünk egy példát. Az esztergomi főegyházmegye komáromi főesperességében a hédervári espereskerület dunakiliti plébániáját. A plébánia adatainál először megadják a plébánia postai címét, a plébániatemplom titulusát, az egyházi anyakönyvezés kezdetének dátumát, a község (a plébánia földrajzi területe) összlakosságának számát, s ezen belül a katolikusok lélekszámát. (A lakosságé az utolsó népszámlálási adat, a hivők számát az ott élő, megkeresztelt lakosok számával azonosnak tekintik.) Ezt követi, amennyiben van, a filia (esetleg filiák) neve, titulusa, összlakossága és a katolikus hívek száma. Amennyiben a területen templomigazgatóság működik, köz90