Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Gyarmathy Zsigmond: Irat- és irattárkezelői tanfolyam tapasztalatai Szabolcs-Szatmár megyében / 64–67. o.

Irat- és irattárkezelői tanfolyam Szabolcs-Szatmár megyében Van-e ma Magyarországon lehetősége az irattárosi képesítés megszerzésének? Tulajdonképpen nincs, annak ellenére, hogy a Mkgyar Forradalmi MunkásParaszt Kormány 30/1969. IX. 2. Korm. számú rendelet 8. § (3) bekezdésében a művelődésügyi minisztert a felügyeletet gyakorló miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetemben felhatalmazta a képesítés megszerzése módjának és határidejének a megállapítására. A levéltárak a hatvanas évek elején próbálkoztak ilyen képzés életre hívásával. A Levéltárak Országos Központja a tananyagra vonatkozóan adott is ki segédanyagot, igaz azonban az is, hogy azt a területi levéltárak részéről több bírálat érte, s végül is nem honosodott meg a levéltárak védőszárnya alatt az irattárosképzés. Az iratkezelők képzésére sokféle iskolarendszerben van lehetőség. Korábban az irodai szakközépiskolák, a gyors- és gépíróiskolák, a szervek saját hatáskörében létrehozott különféle ügyviteli tanfolyamai adtak némi előképzést. Az utóbbi időben a TIT keretében szerveződtek titkárnői tanfolyamok is. Az irattáros képzés ezek ellenére továbbra is mostohagyerek maradt, igazán gazdája nincs, mintha ez nem lenne szakma, s mintha nem több százan keresnék ilyen munkakörben kenyerüket. Mindezekből fakad, és ezekre visszahat az a sajnálatos szemlélet, ami az iratkezelői és irattárosi munkát leértékeli, perifériára szorítja, ennek a munkakörnek a társadalmi presztízsét erősen rontja. Ez végső soron növeli a levéltár felelősségét az átvett irattári anyaggal kapcsolatban, távlatában pedig a roszszul kezelt és hiányosan átvett levéltári anyag felhasználhatósága jelentősen csökken. Sem az ügyviteli, sem a levéltári érdek nem teszi lehetővé, hogy akár a szervek, akár a levéltár közömbösek maradjanak az iratkezelő és irattáros szakmai képzéssel szemben. A szerveknek létérdekük, a levéltáraknak szakmai kötelességük az iratkezelői kultúra fejlesztése. Ki-ki a maga lehetőségei szerint keresi és egyre gyakrabban meg is találja külön-külön vagy együtt a helyi megoldást, miután az országos rendezés immár több mint másfél évtizede hiába várat magára. A következőkben a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár és a TIT megyei elnökségének együttműködési szerződése alapján a helyi iratkezelői tanfolyam tapasztalatait kívánjuk a továbbgondolás igényével közreadni. Ezt tesszük azért is, mert a Levéltári Szemle megújult számait egyre több iratkezelő és irattáros is saját szakmai orgánumának szeretné látni és mi magunk meggyőződéses hívei vagyunk a levéltárosok és irattárosok együttműködésének, mint az előrelépés egyik legfontosabb feltétele megvalósításának. A levéltár a történeti értékű iratok megőrzésére létesített intézmény, en64