Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Bohony Nándor: Beszámoló Kávássy Sándor "Bevezetés a történettudományba" c. főiskolai jegyzetének vitájáról / 54–60. o.

pontot fejtett ki Vörös Károly. „A magam részéről — mondta —, nem megtaníttatnám a diákkal, hanem azt tanítanám, hogyan kell használni. Vagyis kollokvium . . . alkalmával a diáknak olyan feladatot adnék, aminek megoldása az e jegyzetben foglaltak alapján, az ott közölt sokféle hasznos információk felhasználásával kell hogy történjék. Pl.: állítsa össze egy falu történetének forrásait odáig elmenve, hogy az egyes fő forrásokat hol és hogyan, milyen kutatás révén találhatja meg; vagy mutassa be egy jogszabály útját a parlamenti előkészítés és tárgyalás során át a megvalósulásig; vagy egy intézmény történetét, vagy annak egy szakaszát stb. A jegyzetet mindehhez használni (és nem kívülről tudni) kellene, hiszen itt a cél nem ez, az adatok kívülről való ismerete, hanem a felhasználható adatok összeállításának megtanítása." Végezetül javaslatot tett a jegyzet címének megváltoztatására, mondván, hogy az jelenlegi formájában túlságosan igényes, azaz többet ígér, mint amennyit valójában ad. A továbbiakban már a szorosabb értelemben vett szakmai problémák megvitatására került sor. így a történelem rész- és segítőtudományai kapcsán terminológiai kérdések vetődtek fel. Ezért Bak Borbála javasolta a szerzőnek, hogy a megírandó tankönyvben feltétlenül tüntesse fel, hogy a nála jelenleg segéd- vagy segítőtudományként felsorolt diszciplínákat a modern szakirodalom résztudományokként tartja számon. Nyulásziné Straub Éva még ennél is továbbment, kijelentve, hogy a rész- és segítőtudomány kifejezések használatát nem tartja szerencsésnek, ezért helyettük inkább a társtudományok elnevezés bevezetését szorgalmazta. Kifogásolta továbbá, hogy néhány rész- és segítőtudomány ismertetését a jegyzet csak a középkor vonatkozásában végezte el. Ugyanakkor viszont elismerte, hogy nem egy esetben a szakirodalom is ezen a ponton zár. A következőkben néhány részlet korrigálására, illetve pontosabb, egyértelműbb megfogalmazásra hívta fel a szerző figyelmét. így többek között rámutatott arra, hogy pl. a nemzetségi és a családi címer nem feltétlen azonos. Hiányolta, hogy a különféle formájú pajzsokat illusztráló ábrák között nem szerepel az egykor igen elterjedt tárcsapajzs. Pontosabb megfogalmazást javasolt az ármálisok esetében, és helyesbítette a jegyzet oklevélre, illetőleg okiratra vonatkozó megállapításait. Majd néhány oklevéltannal kapcsolatos megjegyzés után kifogás tárgyává tette a jegyzetben elég gyakran felbukkanó „oklevelezés" kifejezést. E „szóhasználattal — hangsúlyozta — nem tudok egyetérteni. Az oklevelezés szó — megítélésem szerint — feltételezi azt, hogy közvetítő által a címzetthez eljuttatott iratról van szó, mely egyben kölcsönösségi, azaz válaszolási lehetőséget is feltételez. Ezt a szóhasználatot nem tartom helyesnek, tankönyvben terjesztésre érdemesnek." A történelem rész- és segítőtudományainál maradva Rácz István megjegyezte, hogy e kérdéskörök kapcsán helyes lenne szólni a már a múlt században is nemzetközi rangnak örvendő magyar turkológiáról, illetve a csak néhány évtizedes múltra visszatekintő történeti antropológiáról és történeti demográfiáról. Ez utóbib észrevételéhez két további felszólalás is csatlakozott. Kováts Zoltán a demográfia eléggé vontatott magyarországi előrehaladásának egyik okát abban jelölte meg, hogy a változó forrásértékű anyakönyvekkel csak nehezen birkózik meg a kutatás. Ezért annak a véleményének adott hangot, hogy a „népesedési kérdések különböző belső törvényszerűségeit feltáró; a népességfejlődésre ható gazdasági, társadalmi, ideológiai tényezőket vizsgáló történeti demográfia kutató módszereivel, további forrásaival, kérdésköreivel is fontos lenne foglalkozni az új kézikönyvben. E tudományág művelése, eredményei segíthetik azt, hogy a magyar nép bekövetkezett fogyását talán megfelelő intézkedésekkel meg tudjuk akadályozni. A másik hozzászóló, Bohony Nándor pedig azt javasolta, hogy a hallgatók által is elvégezhető kutatások elősegítése 58