Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - E. Kovács Péter: Kassa város egyházi kiváltságai a 13. században / 35–41. o.

történetírás feltételezi egy Kassán 1290. augusztus elején kiadott, de eltűnt királyi városprivilégium létét, amely hasonló az 1291-es pozsonyi kiváltságlevélhez.

10 E feltevés szerint az állítólagos privilégium kiadásától Kassát civitasnak hívják, városfala van, pecsétet használ és egyházi autonómiával rendelkezik.

11 Mivel a kiváltságlevél eddig nem került elő, a fenti megállapítások alátámasztására a kutatásnak újabb bizonyítékokra lenne szüksége. Megbízható adataink csak a 13. század végéről, a 14. század elejéről vannak: 1290-ben pénzverőkamaráról tudunk. 1307-ben kassai számítású ezüstre van utalás.

12 A dominikánusok rendháza 1303-ból, kapcsolatot sejtet a város kereskedőtevékenységének megindulásával.

13 Azt a tényt, hogy Kassa esetében a 13. század végén csak az egyházi kiváltságok megszerzésére vannak adataink, nem lehet egyedül a források hiányával magyarázni. A felsorolt adatok arra utalnak, hogy a város, élve kiváltságaival, valamint a gazdasági és a politikai tényezők kedvező alakulásával, fejlődésnek indult. Két okkal magyarázható, miért egyházi téren próbálkozik először Kassa újabb engedmények megszerzésével. Az első privilégiumban kapott kiváltságok még nem tükrözik a tényleges gazdasági erőt, és csak lehetőségként szolgálnak a fejlődés előmozdítására. A 13. század végén a Kassának nyújtott kiváltságok még elegendőnek bizonyultak, a kétségtelen fejlődés ellenére sem lépte még túl a város azt a gazdasági szintet, amelyet oklevelük mintegy megelőlegezett a hospeseknek. Hogy a gazdasági élet melyik területén kapnak majd újabb kiváltságokat, nem tudhatták előre. Gazdasági fejlődésük iránya és az uralkodói akarat szabta meg azt. Más a helyzet az egyházi kiváltságokkal. Kassa részévé válva egy statikus egyházi hierarchiának, a már meglevő és elegendőnek vélt erejére támaszkodva elérkezettnek látta az időt a számára kedvezőtlen tizedkötelezettség és az esperesi joghatóság megszüntetésére. Mivel gazdasági téren az ideális városprivilégium a fejlődés, vagy éppen a visszafejlődés következtében mindig mást jelent, addig egyházi kérdésekben a kialakult rendszer következtében az ideális kiváltságlevél jól körülírható fogalom egy város számára. Megszerzése nem más, mint a hierarchia kiváltságainak részbeni vagy teljes elnyerése: a szabadon választott és a város mint kegyúr által a püspöknek prezentált plébános, aki megkapja területének tizedét (amiért bizonyos összeget fizet a korábbi tizedbirtokosnak), és a főesperes, esetleg a megyés püspök joghatósága alól kivéve, maga intézkedik kisebb, az egyházi bíráskodás alá eső ügyekben.

1

'

1 Nem sokat tudunk Kassa egyházi életéről a korai időszakban. A plébániatemplom védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet volt, azt tehát feltétlenül szentté avatását követően, 1235 után alapították. (Valószínűleg IV. Béla, aki testvére kultuszát erősen támogatta.

15

) A 13. század nyolcvanas éveiben még egy egyházi intézményről van tudomásunk: a Szent Erzsébet-templomhoz régtől fogva tartozó ispotályról.

16 Az ispotályt a plébániatemplom rektora és a polgárok együttesen vezethették. Jelentőségére az utal, hogy a székesfehérvári johanniták próbálták ezt megszerezni.

17 A város plébánosa Arnold volt, aki jelentős szerepet játszott a város későbbi történetében.

18 Megválasztására nincsenek adataink. Kassa esetében csak közvetett bizonyítékokat lehet felsorolni a szabad plébánosválasztás mellett. A betelepülő német etnikumú lakosság olyan kiváltságokat kapott, melyekkel az anyaországban nem rendelkezett. Azokon a területeken, ahonnét Magyarországra érkeztek, elsősorban a moseli frank vidéken, nem maradt fenn írásos bizonyíték arra nézve, hogy biztosították volna számukra az önálló plébánosválasztás jogát.

19 A választás eredetét nem a hospesek közösségi-magánegyházi szervezetében, hanem a király által biztosított szabadságban és önrendelkezésben kell keresni.

20 Ezt a kiváltságot Kassa 1230 ér 36