Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - G. Vass István: Két vita a levéltári értékhatár kérdéséről / 3–11. o.

Két vita a levéltári értékhatár kérdéséről 1985. február 4-én az Új Magyar Központi Levéltár Tudományos Tanácsa vitatta meg a témát. A vita alapjául „A magyarországi központi szervek és típusszervek történeti értékű iratai" című összeállítás szolgált, amelynek bevezetője és a szervek egy részére vonatkozó javaslat megjelent a Levéltári Szemle 1985. évi 1. számában. (Vö.: Erdmann Gyula: Történeti érték szervenkéntszervtípusonként. Rövid beszámoló az országos értékhatár-vizsgálati munka állásáról. 21—36. p.) Erdmann Gyula az írásban közreadott anyaghoz fűzött szóbeli kiegészítőjében azt hangsúlyozta, hogy a külföldhöz képest — így a környező szocialista országokhoz képest is — a magyar levéltáros szakma elmaradt a modern kori tömeges irattermelés által teremtett helyzet elemzésével, a jelenkori iratok értékelési szempontjainak kidolgozásával, illetve ezen túl az iratképző szervek értékminimumának meghatározásával. Az 1970-es évek elején elszalasztottuk a levéltári tvr. végrehajtása során kínálkozott lehetőséget, amikor az iratkezelés kérdései iránt átmenetileg megnőtt a társadalmi érdeklődés. Kellő felkészültség híján és a kampányszerű munkakörülmények miatt ugyanis nem tud* tünk érdemleges befolyást gyakorolni az iratkezelési szabályzatok és az irattári tervek elkészítésére. Ennek következtében azok a minisztériumi mintaszabályzatok és irattári tervek mechanikus átvételével készültek. A vizsgálatban részt vevő munkacsoport tagjai természetesen tisztában vannak azzal, hogy minden problémát nem tudnak egyszerre megoldani. Ezért munkájuk során a gyakorlati szempontokat tekintették elsődlegesnek, egy olyan tisztességes minimum kidolgozását, amely a levéltáros szakma közmegegyezésével találkozva jól hasznosítható az iratbeszállítások előkészítése és az irattári tervek módosításának véleményezése során. Végezetül a munka megszervezéséről, résztvevőiről és eddigi állomásairól beszélt. Orbán Sándor annak leszögezésével kezdte hozzászólását, hogy a közreadott anyag tiszteletre méltó, elmélyült munkáról tanúskodik. A munkacsoport olyan kérdés megoldását próbálja előrevinni, amely évtizedek óta fel-fel bukkan a szakirodalomban, s amelynek fontosságát és időszerűségét mindenki érzi. A levéltárak csak úgy lehetnek úrrá a tömeges irattermelés és a raktárak korlátozott volta között feszülő ellentmondáson, ha meg tudják mondani, hogy a keletkező irattömegből mire van szükségük. Ugyanakkor nagy óvatosságra, körültekintésre és rugalmasságra intett. A történeti érték ugyanis rendkívül esetleges kategória, amelyet nem lehet statikus nézőpontból szemlélni. És itt nem is csak a történetírás és a társadalom érdeklődésének — egyébként sokat emlegetett — változásairól vain szó, hanem egyes szervek és szervtípusok értékének változásáról, magának: a valóságnak 3