Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - MÉRLEG - Miklós Endre: Somogy megye múltjából 1984. Levéltári évkönyv 15. Kaposvár, 1984. / 94–100. o.

Somogy megye múltjából 1984. LEVÉLTÁRI ÉVKÖNYV 15. Szevk.: Kanyar József. Kaposvár, 1984. 408. pag. Magyarországon egy vidéken megjelenő tudományos kiadvány történetében 15 év (15 kötettel!) komoly időnek számít. Még nagyobb jelentőséggel bír, ha olyan kiadványról van szó, melynek nincs múltja, csupán előtörténettel rendelkezik. A „Somogy megye múltjából" c. tudományos, helytörténeti jellegű évkönyv 1970-től folyamatosan, a tervezett időpontban (minden év őszén) pontosan megjelenik. Célja elnevezéséből is következik. Eredeti formában, bővülő oldalszámmal, megfogalmazott programjának megfelelően kerül kiadásra. Megyei kiadványról van szó (Somogy megye és a dél-dunántúli régió múltjával, történelmével és az adott törvényszerűségek napjainkhoz szóló tanulságaival foglalkozik), de mondanivalójában jóval „túllép" a szűkre szabott megyei kereteken. Hivatalos elismerése mellett (megyei kitüntetés, pozitív országos értékelés) olyan nagyfokú népszerűségnek örvend — különösen a megyei pedagógusok körében —. ha bármiféle okból késik megjelenése, máris kutatják a „csúszás" okát. A 15. kötet bemutatása kettős lehetőséget kínál és követel. Egyrészt szólni kell, az adott kötetről, másrészt a többi 14 kötettel történő egybevetésre ösztönzi olvasóját. E sorok írója már több alkalommal, igaz más és más szempontból, méltatta, értékelte a köteteket. Most a felhasználása, az oktató-nevelő munkában történő alkalmazása szempontjából szeretne hozzájárulni, egy-két gondolattal, egy később elvégzendő értékeléséhez. Beosztásomnál fogva (21 éve vagyok a történelemtanítás megyei szakfelügyelője) számtalan esetben láttam és hallottam, hogy közölt cikkeinek felhasználása, mennyire teljesebbé, életszerűbbé tette a történelemórák mondanivalóját. Mikor első kötete napvilágot látott, mi gyakorló pedagógusok éreztük, hogy nem egy újabb segédeszközzel bővült tanítási eszköztárunk, hanem sokkal többről van szó. Megjelenésével óriási lehetőségeink teremtődtek a helytörténet tanításában. Az első kötet vitájakor bebizonyosodott, hogy megjelenése helyi tudományos műhelyt teremtett. Minden évben novemberben rendezik meg az ún. „Levéltári Napot". Itt mód nyílik számunkra, hogy tapasztalatainkat megbeszéljük, gondolatokat cseréljünk, találkozzunk a szerzőkkel. Ma már úgy tekintünk ezekre a találkozókra — nem minden alap nélkül —, mint továbbképzésünk egyik — rendszeres — alapvető láncszemére. Tudom, hogy a száraz statisztikai adatok nem sokat mondanak. De az a tény, hogy a megye középiskoláiban a történelmet tanító 55 nevelő közül 19-en ezeken a napokon korreferátumot tartottak (három közülük többször is), a hozzászóló, kérdést feltevő tanárok száma eléri ennek a dupláját, az már csak jelez valamit. Jelzi az alkotó munkaközösségi élet kibontakozásának kezdetét. (Nemcsak én vagyok derűlátó.) Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a megyei munkaközösség mellett (melynek hi94