Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: Három hónap római levéltárak kutatótermében / 83–90. o.

nak kiállítása ugyanis nincs limitálva, de a polcméret meghatározza a kapható anyagmennyiséget. Számomra ez a megoldás roppant előnyös volt, mert a gyakorlatban naponta 3 folyóméternyi irat átnézését tette lehetővé, s ezzel a lehetőséggel többször éltem is. — R kutatótermének egyik falán az ábécé nagybetűivel jelzett polcok vannak. A kérőlap kiállításakor annak bal felső sarkába, az erre megjelölt helyre a kérelmező felírja nevének kezdőbetűjét minél nagyobb méretben. A raktárkezelő a kezdőbetűvel jelölt polcra (polcok egyikére) kirakja a kért raktári egysége(ke)t, ahonnan a kutató azt elveheti. Kívánatosnak tartják^hogy a kutató asztalára lehetőleg csak egy egységet vigyen, de ettől el is tekintenek, ha ezt valami indokolja. — V kutatótermében a raktárkezelők a kihozott raktári egységeket a kutatók asztalai mögött elhelyezett, e célra szolgáló asztalra helyezik kísérőlap nélkül, ahogy azok az egyes raktárakból előkerültek, s minden kutatónak magának kell kiválasztania az általa kért egységet. — Mindhárom levéltár esetében előfordult, hogy a fentiek alapján várt időpontig nem kaptam meg a kért iratot, ami arra kényszerített, hogy valamelyik felügyelőhöz forduljak kérdésemmel. A válasz kétféle volt. Az egyik, hogy a kért egység nincs a helyén, értsd: másnál (más kutatónál, reprózáson, restaurálóműhelyben, az illetékes osztályon feldolgozáson, kiállításon) van. Minthogy mindhárom levéltárban több hétig dolgoztam, két kivételtől eltekintve, valamennyit vagy még aznap, vagy néhány nap múlva megkaptam. A másik válasz az volt, hogy a megadott jelzet nem világos. Az esetek többségében valóban hibáztam, de a „hibák" egy része abból származott, hogy a kutatótermi gyakorlat a fondnak nem az útmutatóban levő címét ismeri, hanem a házi gyakorlatban kialakult formáját, ami ettől eltér (C). Ilyenkor és más esetekben is meg kellett mutatnom, hogy adatomat mely segédletből vettem, s ezt követően a jelzet némileg módosult és az iratanyag kihozhatóvá vált. — Megjegyzendő, hogy egyik levéltárban sem kellett az iratok átvételét aláírásommal elismerni. C esetében igen előnyös volt számomra, hogyha egy indexből kiírtam egy nevet vagy egy jelzetet, úgy a raktári jegyzék segítségével megállapítva a raktári egység jelzetét, kérhettem az egész iratcsomót. Volt olyan eset is, hogy csak a nevet vagy a jelzetet tudtam megadni, akkor is megkaptam az egész bustát. (A busta olyan raktári egység, amelyet mi tékának mondanánk, mert a két fedőlemezt egy gerinclap fogja össze, s több esetben az egység másik három oldalát behajtható karton- vagy vászonlap védi. Ezek terjedelme a nálunk általánosnak vehető 14 cm vastagságot majd minden esetben meghaladta. Egy folyóméterre általában 5 busta fért el, csak ritkán hat.) Ilyen esetekben átnézhettem az egész csomót, s ez minden esetben hasznosnak bizonyult, mert egyrészt jobb képet kaptam az iratanyag jellegéről, másrészt több olyan ügyirat is került kezembe, amely a segédletből meg nem állapítható magyar vonatkozást is tartalmazott. Más kérdés, hogy az anyag védelme szempontjából helyes-e ez a megoldás. A még nem reponálható iratok sorsa is eltérő volt a három levéltárban. C-ben a sorszámommal (115) ellátott polcon maradt. R-ben a kutatóterem másik falán levő, ugyancsak az ábécé nagybetűivel ellátott polcra kellett helyezni az egyik falról már elvett, de még tanulmányozni kívánt egységet, mégpedig a nevem kezdőbetűjével jelzett, vagy ha az tele volt, az állvány valamelyik másik polcára. — V-ben az ember az iratanyagot a helyén, az asztalon hagyta. Minthogy foglalt helyek nem voltak, s már minden szék előtt volt otthagyott iratanyag, az ember odaülhetett bármelyik helyhez, s félretolta az ott talált kötet(ek)et. Ha jött előző használója, elvitte oda, ahol helyet talált magának. Volt azonban olyan esetem is, hogy hétfőn nem találtam a szombaton otthagyott kötetet. A kapott tájékoztatás szerint hétvégeken előfordul, hogy a raktárkezelők reponálják azokat az egységeket, amelyekről feltételezik, hogy nem 87