Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Haraszti György: Buda expugnata: levéltári ismertetők a magyarországi török uralom felszámolásának forrásairól / 64–68. o.

BUDA EXPUGNATA Levéltárismertetők a magyarországi török uralom felszámolásának forrásairól 1986-ban ünnepeljük Buda török uralom alóli felszabadításának háromszáz éves évfordulóját. A budai vár 1686. szeptember 2~án történő visszafoglalása nemcsak a magyar, de az egyetemes történet számára is nagy fontosságú és horderejű esemény, amely méltán váltotta 'ki a korabeli európai közvélemény bámulatát és ünneplését. A vár visszavívása szimbolikus fordulópontja a török birodalom és a Habsburgok által összefogott európai koalíció, a Szent Liga között 1683 után kibontakozott több évtizedes küzdelemnek. A törökellenes felszabadító háborúk (1683—1699, 1716—1718) kimenetele döntően megváltoztatta a közép-kelet-európai hatalmi egyensúlyt, véglegesen megállította az oszmán hódítók európai terjeszkedését, s súlyos csapást mérve a török birodalomra, Magyarország egészét visszakapcsolta az európai népek közösségébe. Természetesen a háború nemcsak Magyarországon és Magyarországért folyt. A törökök ellen Szent Ligába tömörült szövetségesek (a Habsburg örökös tartományok, a Német-Római Birodalom egyes részei, Lengyel- és Oroszország, Velence, a Pápai Állam) különböző célokat követtek és valósítottak meg többkevesebb sikerrel. Mégis a háború „összeurópai ügy"-nek számított, amelyben francia, angol, spanyol, portugál, svéd, holland, olasz önkéntesek is részt vettek. A társadalmi és gazdasági fejlődésben élen járó országok — korabeli kifejezéssel: keresztény világ — népei a 13. század közepétől új erőre kapó török expanzió elhárítására ideiglenesen „félretéve" nemzeti és vallási ellentéteiket anyagi erőiknek és szellemi energiáiknak megfeszítésével járultak hozzá a győzelemhez. A küzdelem első, döntő szakaszát lezáró karlócai béke (1699) a történeti Magyarországon élő népesség számára a tényleges új helyzetet szentesítette. Megszűnt az államterület három részre tagoltsága, a Temesköz kivételével helyreállt az uralkodó szuverenitása az egész ország felett, s ha erős korlátozásokkal is, Magyarország egészén megindult a népi, társadalmi és gazdasági erők reorganizációja. A török uralom mérlegét megvonva számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy gazdaság- és társadalomfejlődés szempontjából Magyarország már Mohács előtt is fáziskésésben volt a fejlettebb nyugat-európai területekhez képest; történeti fejlődésében, kapcsolatrendszerében a közép-kelet-európai régió országaihoz állt közel. A török uralom azonban még ezeket a formákat is fellazította és szétzilálta, ha a hódítók saját rendszerüket teljes egészében nem tudták is a fejlettebb magyarországi hódolt vagy vazallus területekre rákényszeríteni. Az oszmán hódítás távlati hatása volt a súlyosabb: a magyar gazdaságot — a megszállás alá nem került területeken is — visszakényszerítette az extenzív művelésű, a társadalmat pedig a refeudalizált kényszerpályákra. Mindez a lakos64