Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Benczéné Nagy Eszter–Bencze Géza: A Nemzeti Levéltári Nap kiállításáról / 56–63. o.

dálkodtunk. Ezeken felül még 1 db biztonsági és riasztóberendezéssel ellátott nagyobbik méretű tárló állott rendelkezésre a kiemelkedően értékes iratok számára. Ez utóbbit a jobb körüljárhatóság érdekében a kiállítási térben helyeztük el, s benne lett elhelyezve a tihanyi alapítólevél. Luther Márton végrendelete, egy aranybulla és egy pecsétnyomó. A vitrinek és a tárlók fenéklapjait az iratokhoz illő ritka szövésű zsákvászonnal, a biztonsági tárlóét pedig sötétkék bársonnyal borítottuk. A feketére festett falakra helyezett iratok selyemfényű fehér alátétet kaptak, s valamenynyit üveglapfedéssel erősítettük fel a falra. Ez a biztonságos rögzítés mellett a megkívánt védelmet is biztosította az iratok számára. A rendezés során, amikor az iratok már felkerültek a falra, tűnt ki, hogy a fekete háttér nem javított az iratok tömeges megjelenéséből adódó „papírhatáson", sőt optikailag rontott is az összképen, mivel a fehér papirosanyagról visszaverődő fény — környezete nagy fényelnyelése miatt — zavarólag hatott. A megvilágítást 260 cm padló feletti magasságban, egymástól átlagosan 100 cm-re elhelyezett és mintegy 60 cm kinyúlás után visszafordított fényvető lámpákkal (60 és 75 W-os Tungsraflex izzókkal) oldottuk meg. A térben elhelyezett tárlók önálló fényforrással nem rendelkeztek, megvilágításuk az aula mesterséges tetővilágításával történt. Önálló fényvédelemmel csupán a tihanyi kolostor alapítólevele rendelkezett, de közvetlen megvilágítása, védelme érdekében, ennek ellenére nem történt meg. A kiállítás nyitvatartása során egyébként a legtöbb, a vendégkönyvbe bejegyzett elmarasztalást a „kellően" meg nem világított alapítólevél miatt kapták a kiállítás rendezői. A kiállítás második — a levéltári munkát bemutató — része a leírtakkal azonos elvek alapján készült. Itt különlegesebb elbánásban egyedül az Országos Levéltár házimúzeumából származó anyagegyüttes részesült, mivel a régi levéltári anyag bemutatásánál a korhűbb és eredetibb bemutatás érdekében a múzeum márványpadlóját hajópadlóval fedtük be. Ezen a részen — a bútorok nagy száma miatt — a falfelületet fehérre festettük. A kivitelezési terv nem jelentéktelen mozzanata volt a feliratok és magyarázó szövegek esztétikus elkészítése. A kiállítás egész hangulatát is befolyásolni képes szövegeket az anyaghoz illő — a múzeumi kiállítási gyakorlatban kissé archaizálónak ható — betűtípust választottunk, amelyet a legmodernebb lézertechnikájú szedéssel a Kossuth Nyomda készítette el papírvastagságú műanyag fóliára. A tapsonyi öreghegyi hegyközség jegyzőkönyve, 1903-1948. SOMOGY MEGYEI LEVÉLTÁR A kiállítás első részében végül is 32 levéltár 172 db oklevele, irata, levele, jegyzőkönyve, összeírása, térképe és egyéb irata került bemutatásra, történelmünk felbecsülhetetlen értékű emlékei és forrásai. A teljesség igénye nélkül: a tihanyi kolostor alapítólevele, III. Bélának az írásbeliséget elrendelő oklevele, egy 1221-ből származó aranybulla; Sopron, Kőszeg, Pest és Buda kiváltságlevelei, Somogy megye címereslevele, Rákóczi kiáltványa, a Függetlenségi Nyilatkozat, a Tanácsok Országos Gyűlésének jegyzőkönyve, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya; Kossuth, Széchenyi, Deák, Liszt Ferenc, Ady, Juhász Gyula levelei, Balassi és Petőfi kézirata, Kazinczy jelentése a megyei levéltárban tett hivatali látogatásáról, Teleki Pál búcsúlevelei, Krieger Sámuel Balaton-térképe, Ybl-tervrajzok. 62