Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Benczéné Nagy Eszter–Bencze Géza: A Nemzeti Levéltári Nap kiállításáról / 56–63. o.

BENCZÉNÉ NAGY ESZTER—BENCZE GÉZA A Nemzeti Levéltári Nap kiállításáról A Nemzetközi Levéltári Tanács 1984-ben felhívással fordult a világ valamennyi levéltárához, hogy rendezvényekkel — nemzetközi levéltári nap, levéltári napok, levéltári hét megrendezésével — próbáljuk a hivatalos szervek és a közvélemény figyelmét a levéltárakra irányítani. Nagyon időszerű volt a felhívás, mivel a levéltárak szerte a világon felbecsülhetetlen értékű történeti forrásokat, de egyben a nemzeti vagyon jelentős részét képező iratanyagot őriznek. Nélkülük elképzelhetetlen többek között a történeti múlt feltárása, de az őrizetükben levő anyagot nem nélkülözheti a jelenkorkutatás sem, s a későbbi időszakok és korok történeti forrásanyaga jelenének és jövőjének megalapozása, a megőrzés is a levéltárak alapvető feladatai közé tartozik. Hazánkban a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Levéltári Szekciója vállalta magára — a megtiszteltetésnek tekintett — feladatot, hogy eleget téve a felhívásnak. Magyarországon is levéltári nemzeti napot rendezzen. A megfelelő és alapos előkészítés után 1984. december 17-én Budapesten rendezte meg a szekció az első Nemzeti Levéltári Napot azzal a céllal, hogy az elsősorban szakmai összejövetel mellett a nyilvánosság előtt is bemutassák a hazai — állami, párt-, szak- és egyhái — levéltárak mindennapjait, eredményeit, de az alkalmat megragadva figyelmeztessenek annak sokasodó gondjára, szűkülő lehetőségeire. A nap középpontjában két rendezvény állott: egy — a nyilvánosság számára is készült — kiállítás (a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban) és egy szakmai, tudományos előadó-délután (a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében). Az alábbiakban a kiállítás létrejöttéről, születéséről szólunk, bízva abban, hogy tapasztalataink átadása esetleg segítséget jelenthet más levéltári kiállítás megrendezéséhez is. A levéltári kiállítás gondolata 1984 nyarának elején vetődött fel azzal a céllal, hogyjmitassa be az ország összes levéltárának legjellemzőbb dokumentumait. Ebből kiindulva a rendelkezésre álló fondjegyzékek és segédletek alapján válogatta ki a szekció ezzel megbízott néhány tagja azokat az iratokat, amelyeket kiállításra alkalmasnak talált. A levéltárak e tervről a kiküldött körlevélből értesültek, s ebben már számukra meg is jelöltük az ekkor még egyetlen naposra tervezett kiállításra — egyetértésük esetén — kikölcsönzendő irataikat. A nyári időszak nem kedvezett a tervbe vett szervezőmunkának, mivel a válaszok nagy része csak augusztusban érkezett vissza. Az ekkor papíron már rendelkezésre álló anyagegyüttes ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy az első végiggondolással még jellemzőnek ítélt iratok kiválasztása nem a legszerencsésebb volt, megfelelő koncepció 56