Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Ladányi Erzsébet: III. András király egy ítéletlevelének értelmezéséhez: az esztergomi kommuna / 49–55. o.

járói: „Hirdetőnk útján a Rialtó lépcsőjén, ahol rendelkezéseinket közzé szokták tenni, fennhangon elrendeltettük .. . ezekkel a szavakkal: A dogé úr megparancsolva elrendeli, hogy ... (per preconem nostrum alta voce super scala Rivoalti, ubi bánna nostra solent divulgari, precipi facientes ... in hec verba: Mandat dominus dux precipiendo .. .'

,24

), 13. századi pármai és bresciai adatok szerint „veniant ad concilia. .. quando a potestate praeconatum fuerit et praeceptum",

25 illetve a kommuna gyűlését „szokás szerint a harang megkondításával és hirdető szóval városszerte és a külvárosokban hívták össze . .. (consilio . .. comunis Brixie more solito cum campana pulsata et voce preconia per civitatem et suburbia coadunato . . .)".

26 A hun történetben tehát a „népfelségnek" megfelelően Isten és a nép (de nem a király!) szavát hirdetik ki a praeco-k, és a gyűlésre hívás módja mindenestül megfelel az olasz commune-k gyakorlatának, olyannyira, hogy Kézai előadása szinte szövegszerű visszhangja az itáliai oklevelek praeco-kra vonatkozó közléseinek. Emögött nyilván Kézai személyes élményei húzódnak meg. Jellegzetesen Kézai betoldása a honfoglalás leírása közben a magyar seregben a decurio-k szerepeltetése.

27 A decurio-kat a Digesta 13. századi gloszszátorai, köztük Accursius és Azo ismételten azzal a megjegyzéssel magyarázták, „helyettük ma tanácsosok vannak (decuriones . . . loco quorum hodie consiliarii sünt. . .)".

28 A fentiek alapján tehát a magyar ősi társadalom szervezetének az olasz kommunák mintája szerinti leírásához és elképzeléséhez a 13. századi magyar várszervezet és az akkori olasz városalkotmány bizonyos elemei közti formális és terminológiai kapcsolat adta az ösztönzést Kézainak, amelyek közül különösen fontos, mert a „népfelség'

1 koncepcióját érinti, az itáliai kommunák praeco-inak szerepe. Amint a hun történet commune kifejezésének helyes értelmezéséhez a római-kánoni fogalomkészlet elemeinek ismerete vezetett el, hasonlóan ugyanennek a fogalom- és szókincsnek a segítségével illeszthetjük a megfelelő összefüggésekbe az 1294. évi királyi ítéletlevél commune, is n. szavát is. Az oklevél körültekintő megszövegezését nagyban magyarázza az a tény, hogy a jogtudós esztergomi érseknek, Ladomérnak és egyházának a javára szóló ítéletet tartalmaz. Fontos, hogy az oklevél ismételten egymás mellett szerepeltet három jogforrást: a római jogot, a kánonjogot és az ország ősi szokásjogát.

2;í Feltűnő az ítéletben az in possessorio és az in petitorio, valamint az appellatio és provocatio római-kánoni fogalmainak az emlegetése.

30 Mindezek szolgálnak keretül az ítéletlevél alább értelmezendő kitételének magyarázatához. Az ítéletlevélnek vizsgálatunk szempontjából a legfontosabb része a következő: „...mindezeket a fentmondott jogokat megnevezve a jövőre vonatkozó, teljesebb óvatosság kedvéért sorrendben ebbe az oklevélbe foglaltattuk, s mindezt az esztergomi szentegyház előbb említett jogairól, hogy ti. a cives ne vihessék a iudex és esküdtjeik ítélkezése elé, vagy hogy az esztergomi civitas-ra kirótt collectát utánuk sehogyan se hajthassák be; azt akarjuk, hogy mindezt józan magyarázattal a régi szerzeményekre értsék, amelyekről előbb szó volt, s nem az újabb szerzeményekre, amilyen Zeni a úrnő palotája, vagy a még ezután jogos címen szerzendő bármiféle dologra. Mert a palota maga és bármi más, amit ez után fognak szerezni, a közös collectákra és a perek bírósági megtárgyalására nézve a törvény szerint méltán az esztergomi polgárok communejához fog számíttatni. (. . . omnium inquam premissorum iurium nomina ad uberiorem futurorum cautelam interserenda presentibus censuimus seriatim: et hec quidem de prenotatis sancte Strigoniensis ecclesie iuribus, ne scilicet per Ciues ad iudicis et iuratorum suorum [iudicium] valeant euocari, vei collectam, ipsi Ciuitati Strigoniensi indictam, occasione aliqua exigere ualeant ab eisdem. 52