Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Takács Edit: A Csongrád vármegyei Törvényhatósági Bizottság iratai, 1871/1872–1944 / 27–44. o.

szervezeti összekapcsolása. Az önkormányzat terjedelmének, működése jellegének, politikai irányának meghatározója a mindenkori kormánypolitika lett. A törvény által részletesen szabályozott megyei törvényhatóság lényegében középfokú közigazgatási szervezet volt, amely a törvény szabta keretek között önkormányzati jogokat gyakorolt, közvetítette az állami közigazgatás intézkedéseit, érdekeit, gondoskodott az állami és a törvényhatósági közigazgatás koordinációjáról és ugyancsak a mindenkori törvény szabta keretek között élt a kormányhoz intézhető felirati jogával. Az 1870: XLII. te. alapvető rendelkezései a polgári kori közigazgatás időszakában végig érvényben maradtak, de a későbbiekben a kormányfelügyelet és -befolyás módszerei fokozatosan erősödtek, a törvényhatósági autonómia jogkörének szűkítése alapvető tendenciaként érvényesült. A közigazgatási bizottságok megszervezése (1876: VI. te), az állami adóigazgatás bevezetése (1883: XLIV. te), az iparfelügyelői hálózat létrehozása (1893: XXVIII. te), az állatorvosi szolgálat államosítása (1900. 17. te), a vármegyék pénzkezelésének és számvevőségének megszüntetése stb. végeredményben a törvényhatóságok önállóságát csorbította annak ellenére, hogy bevezetésük összhangban volt az egyes ágazatok fejlődésével, amelyek egységes, centralizált szakigazgatást követeltek.

2 Az 187J)-es törvény alapján megszervezett törvényhatóságok jogkörében alapvető változást az 1886. évi XXI. te megjelenése hozott, végrehajtása során jelentősen szűkült a törvényhatóságok önállósága, bővült a tisztviselők, elsősorban a főispán hatásköre. A kormány az önkormányzati hatáskörben hozott döntések, az önkormányzati közigazgatásnak a belügyminiszter által bármikor eszközölhető ellenőrzésével közvetlenül beleszólhatott a törvényhatóságok működésébe. __ A 20. század első évtizedében ismét felmerült a megyei közigazgatás reformjának szükségessége, megvalósítására azonban az I. világháború miatt nem került sor, továbbra is az 1870-es XLIL, ill. az 1886-as XXI. te alapján megszervezett megyei közigazgatási rendszer maradt érvényben. A megyei választásokat a háború utánra halasztották (1915: VI. te), a tisztviselők mandátumait meghosszabbították (1913: LII. te), mindez objektíve biztosította a kormány növekvő befolyását, a központi irányítás döntő súlyát a megyék irányításában.

3 Az I. világháborút követő forradalmak idején a törvényhatóságok működése megszakadt, más, forradalmi jellegű szervek vették át feladataikat. A forradalmak leverését követően hatalomra került ellenforradalmi rendszer átmenetileg — természetesen erősen korlátozva — az 1886: XXI. te alapján szervezett megyei törvényhatósági rendszert állította helyre. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációja után került sor 1929-ben a megyei közigazgatásnak a rendszerrel összhangban levő átszervezésére, újjáalakítására (1929: XXX. te). A II. világháborúban, különösen az ország német megszállása idején erősödött a megyei önkormányzati rendszer korlátozása. Az 1500/1944. BM sz. rendelet az országban megszervezte a hadműveleti területeket, minden „állami, törvényhatósági és községi hatóság, hivatal és intézmény" felett a kormány által kinevezett hadműveleti kormánybiztos rendelkezett. A 3180/1940. BM sz. rendelet tovább korlátozta az önkormányzati testületek jogkörét, majd 1944. szept. 1-ével működésüket felfüggesztették. A felszabadulás után a törvényhatósági bizottságokat az új, népi demokratikus forradalomnak megfelelően koalíciós alapon szervezték újjá.

4 28