Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Madarász Lajos: Takáts Endre (1907–1984) / 103–104. o.

berségével, vidám kedélyével, amelyekkel a nehézségeken átsegített bennünket. Ezek közül is két tevékenységet külön is szeretnék kiemelni: Szabó Béla nevéhez fűződik elsősorban a Zala megyei Levéltár feudális kori anyagának a felújítás utáni újrarendezése, az ő áldozatos munkája tette lehetővé, hogy ez az anyag a kényszerű költözködések után egészen rövid idő múlva eredeti rendjében állhatott, és ő segítette levéltárunk fiatal dolgozóit, hogy megismerkedjenek a magyarországi latin és német paleográfia rejtelmeivel. Életének utolsó évtizedében a tudományos feldolgozó munkához is visszakanyarodott, jelentős publikációi jelentek meg a 18. század korából, a nem nemesek birtokképességének kérdését, az agilisek problémáit vizsgálta, a nemesek és nem nemesek közötti határ megmerevedése kutatásai szerint a 18. században következett csak be. Ezen kívül Bél Mátyás-fordításai is hozzájárultak a 18. századi képünk finomításához. Simonffy Emil TAKÁTS ENDRE (1907—1984) 1984. szeptember 21-én elhunyt dr. Takáts Endre, a Veszprém megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója. Életpályája a Csanád megyei Apátfalván indult 1907. július 27-én. A makói Csanád vezér reálgimnáziumban tett jeles érettségi után egyházi szolgálatba lépett. 1925—-1930 között a bécsi Rudolf tudományegyetemen folytatott teológiai tanulmányokat, majd hazatérve, hittanár lett a szegedi Baross Gábor gyakorlógimnáziumban. Közben 1939—1941 között a szegedi tudományegyetemen bölcsészettudományi doktorátust téve, megszerezte a középiskolai történelem—földrajz szakos tanári oklevelet. így 1941-től szaktárgyait is oktatta a gimnáziumban. Az egyházi szolgálatból történt kilépése után jegyezte el magát egy életre a levéltárosi pályával. 1943-tól az újonnan megszervezett főlevéltárnoki állást töltötte be Baja városnál. Levéltári gyakorlatát az Országos Levéltárban kezdte, majd Ort János nagyváradi főlevéltárnok mellett folytatta. 1944 szeptemberében a front közeledtével visszatért állomáshelyére, ahol a törvényhatósági bizottság megválasztotta polgármesterré, a szovjet csapatok parancsnoka pedig megbízta a „bajai háromszög" kormányzói teendőivel is. Lemondása után ismét a levéltárban dolgozott. Bajai működése alatt fáradhatatlan kultúrmunkásként létrehozta a város múzeumát, a Rudnay-művésztelepet, a Zichy családtól megvásárolt könyvanyagból és a feloszlott szerzetesi könyvtárakból könyvtárat szervezett. 1950 decemberében a Levéltárak Országos Központja a Soproni Állami Levéltárba helyezte, ahol annak vezetőjeként dolgozott 1957 októberéig, majd beosztott levéltárosként a szegedi, szombathelyi és soproni levéltárakban tevékenykedett 1961 szeptemberéig. 1961. október 1-től a Veszprémi Állami Levéltár (1968-tól Veszprém me103