Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

lakosságának társadalmi szerkezetéről. Említette, hogy a Rácvárosnak is nevezett városnegyed a század elején falusias képet mutatott, lakossága kisbirtokosokból, kisbérlőkből, kisipari foglalkozásúakból állt. A középosztálybeliek száma még kevés, de gyarapodásuk elkezdődött. Befejezésként kiemelte még az előadó, hogy a Palotai városnegyed a vidéki elmaradottság tipikus példája volt, bár ennél a városrésznél még sokkal elhagyatottabb negyedek, külterületek /pl. Öreghegy, Demkóhegy, Szárazrét, Maroshegy/ is léteztek Székesfehérvár határában. Andrássy Antal

: A kaposvári uralkodó életről tartott felszólalásában hangsúlyozta, hogy a konzervatív politikai szemlélet vált egyre uralkodóvá a város vagyonos rétegeiben a két világháború közötti évtizedekben, melyet az alispán személyes testesített meg, s a vármegye nagybirtokosainak egy része támogatott. A városban a tőkés körök kegyeltjét juttatták a polgármesteri székbe, aki ugyan jó néven vette a kereskedő egyesület, azután az úri kaszinó tagjainak támogatását, de ők a város ügyeibe bele nem szólhattak. E kérdésekben a polgármester szűk környezetében döntött. Glósz József

: Tolna megye gazdasági fejlődésének korlátai a 19-20. század fordulóján című felszólalására került sor. Glósz József rámutatott mindazon okokra, melyek következtében ez a dunántúli rész elmaradt a társadalmi fejlődésben. Hangoztatta, hogy a természeti adottságok Tolna megyében kedvezőek: így kimagaslóak a földművelés, az állattenyésztés, a szőlőtermelés eredményei is, de ez nem realizálódott a mezőgazdasági lakosság helyzetében. Megoldást a földhöz juttatásban látta, akárcsak e kor több kiváló teoretikusa. Mások a mezőgazdasági munkaerőfelesleg kérdését a helyi ipar megteremtésében vagy a kivándorlásban vélték megoldani. Az ipar azonban nem épült ki olyan mértékben, hogy a munkaerőfelesleget fel 57