Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

ző munkaszolgáltatáson felül is dolgoztak. 1813 őszén például a nagyvenyimi juhakol tisztítására kirendelt venyimi és herczegfalvi lakosok mellé még pentelei és perkátai bérlők is csatlakoztak. A jószágkormányzó megjegyezte, hogy akik megjelentek a juhakolnál, azokat a jövő tavaszi földkimérés során előnyben kell részesíteni. A földek kimérését mindig megelőzte a földszemle, ahol az uradalom dirigens hivatalát mindig egy ispán képviselte. A földszemlén ott voltak még a földbírák is. Ezek az árendás földeket felvállaló személyek megbízottai voltak, mégpedig minden olyan helységből, ahol uradalmi árendások éltek. A földbírák a földszemle során lényegében felosztották a parcellákat, és a tulajdonképpeni kimérés során már nem lehetett helye a földdel kapcsolatos vitának. A földbírák feladata azonban ennél sokkal több volt. Ök tartották a kapcsolatot az uradalom központjával, képviselték az árendások érdekeit, de ők vetették ki a földek után járó munka- és terményszolgáltatást is. Az uradalom a természeti szolgáltatásokat és a munka járandóságot is rendszeresen követelte. Ha az érintett árendás lakosság vagy a herczegfalvi jobbágyok a szolgáltatásokkal hátralékban maradtak, akkor azokat az uradalom kimutatta és ispánjain keresztül behajtotta. 1813 végén a kisvenyimi árendás zsellérek nem szolgáltak le 30 napot, azonkívül 241 csirkével és 208 db tojással is tartoztak. A nagyvenyimiek munkanapjaikból 128-at nem szolgáltak le, és 1025 csirkével, 1016 tojással maradtak adósok az uradalomnak. Az előszállásiak 71, a karácsonyszállásiak 1 R 24 úgynevezett szántónapszámmal voltak hátralékban. 1813-ban az ispánok a kenderszöszt a herczegfalvi jobbágyoknak megfonásra kiadták. 1813 őszén, a szüret idején az előszállási uradalmi pincében még mindig 170 akó tavalyi bor /120 akó fehér, 50 akó vörös/ tárol97